Frissítés

2008.01.19. 14:29

A VÖRÖS SZEMÜ LÉNY Egy család új házat vett.A régi házban nem volt semi furcsa,de ez az volt.a kisfiú kiment egy pohár tejért és egy vörös szemű lényt látott.Gyorsan beszaladt a szüleihez,de azok megnyugtaták,hogy nincs semmi vörös szemü lény.Másnap hajnalig takaritott az anyuka a házban és öis láta a vörös szemű lényt.Azután hívtak  egy dadust aki furcsán a hívás után 5 másodpercel megis jött.Az anyuka és az apuka már mentek is a bálba.A dadus lefektetea gyereket,és jó északát kivánt.Amikor kijöt hirtelen vörösre változott a szeme

2008.01.15. 21:25

Heló!Ezt a történetet amit leírok..ez igaz,mivel velem történt meg és pár barátnőmmel,akik abban a szobában voltak. Tehát: Nyáriszünet volt,épp a csátitábórban voltam és szerencsémre a legrosszab szobát kaptuk a b.nőimmel.Telivolt bogárral..mindig csapkodtuk...XD!Az egyik napon fent készülődtünk,mivel mentünk enni...az ajtó tárva nyitva volt,ablak csukva és máshol se volt nyitva...se ablak se ajtó...miközben beszélgettünk,az ajtó hirtelen becsapódott.Nem törődtünk vele.Aznap este,mikor már villanyóltás volt,én az ablak alatt a fal mellett feküdtem...előttem a másik ágyon Szilvi,mellette Éva,jobra tőlem,Szabina,Alexandra és Liza.Alexandra azt vette észre,hogy valami mozog a plafonon.Nem vettem észre...csak hülyének néztem.Nem sokkal később Szabina sírva bújt testvére mellé,mert ő is látta...Észre vettem én is.Egy kép volt,ami eléggé homályos...Halálfejű nyuszi ugrált..aztán gy halott nőre váltott...Megdermedve feküdtem és néztem a jelenséget..Legjobban az előttem lévő ágyon Szilvinél lehetett látni.Kivéve Éva,aki az ajtó mellett pihent..ő már aludt,nem látott semmit.Már eltünt a kép..megnyugodottunk és elaludtunk.Éjszaka,hangogat hallok az ajtón beszűrődni,ami tárva nyitva és ég a lámpa.Azon veszem észre magamat,hogy Szilvi helyén fekszek és kifele nézek.Testemet neheznek éreztem,és láttam valakit az ajtóban állni,aki megvan dermedve.Az a illető Gergő volt.Azt mondtam,hogy ez nem vicces és visszafeküdtem.Reggelre,nem tudtam felkelni,mert belázasodtam.40-fokos volt.   Bocsi a helyesírási hibákért!!Ha valaki nem hiszi,akkor így járt...de velem ez megtörtént és ha valakivel asonló is megtörtént,akkor ide íjon:fallen.ali@citromail.hu

2008.01.02. 18:39

Ezt a történetet egy naplóban olvastam. Egy 18 éves srác naplójában. Mióta elolvastam furcsa dolgok történnek velem. Nem kell semmi különösre gondolni. Csak hangokat hallok. Olyan hangokat, amiket talán nem lenne szabad. Hangokat az éjszaka közepén, és nem tudok aludni. Félek. A napló miatt van minden, és amiatt, mert megtudtam mi történt a sráccal. Lehet, hogy csak kezdek begolyózni, ki tudja? De a hangokat akkor is hallom, és ezek nem hétköznapi hangok. A *** életbe, hisz rohadtul valósak. Te is félnél! Úgy érzem, hogy tényleg a napló okozta az egészet. Már azt se tudom, hogy került hozzám az a ***, de nem is érdekes. Ezt a történetet egy naplóban olvastam. Egy 18 éves srác naplójában. Mióta elolvastam furcsa dolgok történnek velem. Nem kell semmi különösre gondolni. Csak hangokat hallok. Olyan hangokat, amiket talán nem lenne szabad. Hangokat az éjszaka közepén, és nem tudok aludni. Félek. A napló miatt van minden, és amiatt, mert megtudtam mi történt a sráccal. Lehet, hogy csak kezdek begolyózni, ki tudja? De a hangokat akkor is hallom, és ezek nem hétköznapi hangok. A *** életbe, hisz rohadtul valósak. Te is félnél! Úgy érzem, hogy tényleg a napló okozta az egészet. Már azt se tudom, hogy került hozzám az a ***, de nem is érdekes. El kezdtem olvasni, eleinte nagyon érdekes és humoros volt, egészen addig még el nem érkeztem a szeptember 7.-ei beíráshoz. Először nem nagyon hittem el amit olvastam, gondoltam kamu az egész. De aztán rájöttem, hogy minden igaz. Mondhatnánk azt is hogy megvilágosultam. Hallani kezdtem a hangokat. Azokat a *** hangokat. Vagy nevezzük őket zajoknak. Végül is lényegtelen minek nevezzük őket, a lényeg hogy léteznek. Olvasd el a naplót és rájössz! Szeptember 7. Na üdv! Én vagyok az megint, hál’ Istennek ismét eltelt egy nap. No de mi is történt a mai napon, hát ez itt az izgalmas. Suliba nem történt semmi komoly. Oké kaptam egy karót, de ***, majd ki lesz javítva, nem is érdekel. Érdekesebb ennél az ami a buszon történt. Persze megint a szokásos busszal jöttem, mert reméltem az a csaj ott lesz. Nem volt ott. Hű de kár! Olyan csaj a világon nincs több, a teste valami csodás, olyan popsim lenne, mint neki, esküszöm egész nap a kezemen ülnék. Ott lett volna biztos megszólítom, de nem volt ott. Kár. Szerintem most végre beszéltem volna vele, bár esélytelen vagyok mint a Maccabi Tel-aviv a BL-ben, de fene tudja egy próbát azért megér a dolog. Na de majd kiderül hogy mit lépek. Hát sajna a csaj ugye nem volt ott, de nagyon érdekes volt az utazás. Őszintén szólva féltem. Az egész ott kezdődött, hogy végre valahára kijöttem a suliból, azt indultam a buszváróba. Igen, igen, a busz késett! Mikor nem? Kábé 10 perces volt a késés. Láttam hogy már fordul be a megállóba, valamiért, *** tudja miért ránéztem a rendszám táblára. 666. Ezek voltak a számok. Eszembe is jutott hogy van egy jó kis zenész arc akinek ez a neve. Meg minek is. Ja persze az ördögnek. Csalódnom kellett, mert a sofőr bácsinak nem volt ***, gondolom nem is Lucifernek hívták. Elkezdtem keresni a bérletem, de hát ugye az ember felejt. Otthon hagytam. Szerencsére a pénztárca nálam volt. Kértem egy jegyet. 66 forint volt. Elindultam hogy keresek valami ülőhelyet. Csak egy volt. Hihetetlen hogy tele volt a busz. Ezen a járaton rohadt ritka a nagy tömeg. A reggeli buszon szoktak sokan lenni. Mondjuk a 6-os buszon. Odamentem az egyetlen üres helyhez. Az ablak felől valami eszméletlen érdekes arc ült. Nem tudom hogy nő volt-e vagy férfi, szerintem a kettő közötti átmenet. Hosszú kezei voltak. Úgy néztek ki mintha csápok lettek volna. A polip jutott róla eszembe. Szerintem volt vagy 2 méter magas, szóval a lábai is elég hosszúak voltak. 4 karú polip. Bámult ki az ablakon, és érdekes hangot adott ki. Mintha cuppogott volna. Jól el volt. - Szabad a hely? – kérdeztem tőle. Felém fordult. Azt hittem felordítok. Mint egy mutáns szörny, izé polip úgy nézett ki. Az arca szinte csaknem teljesen fehér volt. Zombi, ez csak is egy *** zombi lehet, erre gondoltam. A szeme körül lila folt. Mintha kapott volna egy jó kis ütést a szeme alá, vagy erősen kifestette volna. Arra gondoltam hogy valami indián féle lehet a tag, de aztán rájöttem mindenre. Lila, fehér. Újpest drukker. Tuti. Amire ezt a gondolat menetet befejeztem szó nélkül vissza fordult az ablak felé, és újra cuppogni kezdett. A *** anyád, gondoltam, hozzád szólok, lila majom. Megköszörültem a torkomat. - Elnézést szabad a hely? Na most meg aztán le se ***. Nem csak Újpest drukker, még süket is. Rossz lehet neki, főleg mert cuppog is. Elmebeteg. Gondoltam teszek még egy próbát, mert rohadtul nem volt kedvem ácsorogni. - Hahó! Szabad a hely? A többi utas elég furcsán nézett rám. De hát kapják be és törődjenek a saját dolgaikkal, gondoltam. És megtört a jég. Rám nézett azzal a mutáns polip tekintettel, és hozzám szólt: - Neked foglaltam! – mondta majd ismét befordult és cuppogni kezdett. A mindenit, de rendes polip vagy te. Majd feltűnt valami. Rohadtul érdekes hangja volt. Ha nem látom, csak a hangját hallom, esküszöm elküldeném egy óvodába, olyan volt a hangja mint egy kis csoportosnak. Bár azt még mindig nem tudom, hogy ez fiús vagy lányos hang. Ez is a kettő közt volt. A csiga jutott eszembe, az is hímnős, pont mint ez, mert hogy ez is ilyen féle, afelől nem kételkedtem. Bár nem érdekelt a dolog, mivel fáradt voltam és leakartam ülni, minden áron. A tesi óra mocskos módon kifárasztott. Mikor leültem véletlen meglöktem a polipot. - Bocs! Ült, bámult ki az ablakon és cuppogott. Reméltem legalább a cuppogást abba hagyja, de nagyon gyorsan, mert untam. Fáradt voltam és pont a hülye cuppogás hiányzott. Majd még jobban meglepődtem. Felemelte a kezét, és az ablakot kezdte el kapargatni, na és persze közben cuppogott. *** meg, gondoltam. Ez a *** mindig kitalál valamit, hogy szórakoztasson. A rohadt életbe. Biztos tetszett neki a móka, mert sokáig csinálta, majd hirtelen abbahagyta és rám nézett. Ha lehet most még ijesztőbb volt az arca mint az előbb. A lila folt viszont eltűnt az arcáról! Azt hittem kiesek a székből! Hogy a picsába csinálhatta? Nem foci szurkoló ez, hanem varázsló! Még le sem törölhette az arcát, mivel az biztos, hogy az arcához nem nyúlt, az feltűnt volna. Csodálkozásomban véletlen megszólaltam: - Jó trükk. Halkan mondtam, biztos voltam benne hogy semmit nem hallott. Felé fordultam és engem nézett. Elfordultam, de továbbra is nézett. Na meg persze cuppogott. Szája úgy mozgott mint a halaké, ez eddig fel se tűnt. Minek nézel ***? Nem tudtam. Csak nézett egy darabig majd megszólalt a kis óvodás polip hangon. - A végállomásra tartasz? Na hogy ez miért érdekelte azt még mindig nem tudom. Azért válaszoltam. - Nem. Nem valami bő válasz, de nincs olyan ember, aki szívesen társalogna egy polippal. Reméltem végre elfordul, és nem nézz tovább. Nagyon zavart, egyre jobban. De nem tette, ismét megszólalt. - Mindenki oda tart! Te is! Megborzongtam. Teljesen más hangon szólt, mint ez előtt. Nyoma sem volt a kis óvodás polip hangnak. Egy az egyben más hang volt. Mintha egy túlvilági hang lett volna. Persze ilyen csak a mesében van, inkább valami hangutánzó féle arc lehetett. Mint a Bagi vagy a Nacsa. Miután eltűnődtem ezen újabb gondolatok jelentek meg a fejemben. Konkrétan az, hogy mit is akart mondani ezzel a bölcsességgel. „Mindenki oda tart!” Mindenki a végállomásra tart. Én is. Biztos valami ókori bölcs okos mondása volt ez, de tévedett, nem megyek a végállomásig. Ránéztem. Ismét az ablak felé fordult és cuppogott. Csinálja, ha élvezi. Inkább megnéztem mennyi az idő. Huh még 5 perc hazáig, reméltem addig nem lesz részem valami újabb voodoo varázslatban. Megint tévedtem. Mikor újra felnéztem, már megint engem nézett. Újabb borzongás vette kezdetét. A szeme sárga volt. Őszintén szólva, előtte nem néztem milyen színű volt a szeme, de kétlem hogy sárga. Talán mintha barna színű lett volna. Vagy nem? A fene tudja. A további 5 percben szinte levegőt se mertem venni. Életemben nem vártam még semmit, így mint hogy leszálljak a buszról. Szörnyen lassan telt el az 5 perc. Mintha 5 óra lett volna. Aztán végre láttam, hogy mindjárt otthon vagyok. Elindultam hogy jelezzek. Ahogy felkeltem és az ajtóhoz mentem végig engem nézet, csak úgy mint az 5 perc alatt. A busz végre megállt, azt hittem ez a pillanat soha sem jön el az életemben. Az ajtó kinyílt, és villám gyorsan leszálltam. Fellélegeztem, de csak egy pillanatra. Újra magamon éreztem a szemeit. Az ablakon keresztül benéztem az ablakon arra a helyre ahol nem rég én is különös utastársam ültünk. Nem volt ott! Szívverésem felgyorsult, és gyorsabban vettem a levegőt is. De hát persze! Hisz nem az ajtó felőli oldalon ültünk. A másik oldalon. A busz még időzött, így volt időm átmenni az úton és megnézni az ablakot ahol tényleg ültünk. Ott sem volt senki. A szívem ismét majd kiugrott a helyéről. Egy pillanatra nem kaptam levegőt, majd zihálni kezdtem. Ez leszállt. De nem lehet ide valósi, ismerném. Vagy mégse? Mit akarhat itt. Hallottam, ahogy a busz ajtaja becsukódik. Majd a sofőr sebességbe tette a járművet és elhajtott. A polip ott állt! Ha lehet a szívem még gyorsabban kezdett verni. Egy véres kés volt a kezében. Nem hittem el amit láttam. Lehunytam a szemem. Mikor újra kinyitottam, nem volt ott senki. Sehol egy polip kinézetű arc, sehol egy véres kés. Hát persze, hallucináltam! Én hülye, túlságosan fáradt vagyok, meg hát erre a polip is rátett egy lapáttal. Nem is szállt le. Aztán az futott át az agyamon, hogy az is lehet hogy az egész polip egy hallucináció volt. Ááá ez badarság, vetettem el magamban az újabb agyrémet. Ott volt az tuti. Nem szállt le, az oké, de ott volt. Beszéltem is vele, sajnos. Biztos ott volt a buszon, ezt szentül hiszem. Ezek után elindultam haza. Ahogy sétáltam haza felé, érdekesnek találtam hogy rajtam kívül senki nem volt az utcában. Nem is emlékszem mikor volt utoljára ilyen, régen az biztos. Már nem sok volt hátra a házunkig, amikor érdekes hangot hallottam. Cuppogást. Aztán valaki mintha ablaküveget kapargatott volna. Úgy hallatszott oldalról jön a hang. Arra fordultam, és az ablak mögött ott volt ő. A polip! Mr. Octopus! De hisz itt tudom ki lakik. Ez itt a 66-os számú ház, ki is lakik itt. Hát persze az öreg Pölösiék. Újra az ablakra néztem. Pölösiné állt ott és az ablakot mosta. Már megint hallucinálok. Gyorsabbra vettem az iramot, hogy minél hamarabb itthon legyek. Már szinte rohantam, és közbe hátam mögül a cuppogós zajt hallottam. Nem mertem hátra nézni. Valahol legbelül tudtam, hogy hülyeség, hisz nincs ott senki. De a cuppogást tisztán hallottam. Már csak pár méter választott el a bejárati kapunktól. Gyorsítottam, és útközben előkaptam a kulcscsomómat. Odaérve a zárba tettem és elfordítottam. A cuppogást egyre közelebbről hallottam. Lenyomtam a kilincset, és nyitni akartam az ajtót, de az a *** a meleg miatt megszorult egy kicsit. Elkezdtem befelé tolni, a hang egyre közelebb volt, mintha a nyomomba lett volna. Bent voltam bevágtam az ajtót. Fellélegeztem, ma már másodszorra. Az otthon közelsége megnyugtatott, habár ha üldöznek, akkor az üldözi könnyedén átnyúlhatott volna a kerítés rácsain és magához ránthatott volna. Hátrafordultam és persze senki nem volt ott, majd egy halk kacajt hallottam. Mintha nem e világi lett volna. Majd csend, legalábbis a hang eltűnt, csak a megszokott hangokat hallottam. Úgy éreztem vége. Megnyugodtam, légzésem és a szívverésem visszaállt a szokásos állapotba. Ha lehet még fáradtabb voltam, mint tesi óra után, de ez nem is csoda, mert hazáig szaladtam. Meg is izzadtam rendesen. De a lényeg hogy már vége. Se cuppogás, se kaparászás, se kacaj. Végre. Juhé! Bementem a házba, és itt már minden rendbe volt. Anya valami kaját főzött, Apa közben beszélgetett vele, a bátyám pedig a 666-ot hallgatta. Szóval jó öreg napló ennyi lett volna ez a történet. Amiről már magam se tudom, hogy mi is valójában. Hallucináció, vagy valóság! A kettő között lehet, mert a buszon biztos láttam Octopust, viszont a többi talán már élénk fantáziám része. Na mára ennyit, megyek meccset nézni. Ma lesz a sorsdöntő vb selejtező a svédek ellen. Nyernünk kell. HAJRÁ MAGYAROK! Pá napló! Vége is van a beírásnak, és a naplónak is. Több bejegyzés nem került bele, és soha nem is fog. A srácot másnap reggel az az 8.-án találták meg. Bent volt a szobájában, az ágyban feküdt. A szülei találtak rá. A srác halott volt. Nem tudni hogyan, de annyi biztos hogy a jobb kezéről hiányzott a mutató ujja. Egyszerűen eltűnt. A rendőrség arra gondolt, hogy a srácot meggyilkolták, de nem értették, hogy történhetett, mert semmi erre utaló jel nem volt. Egyedül a fiú bátyja hallott az este folyamán zajokat, testvére szobája felől. Cuppogást és kaparászást. Nem tulajdonított neki különösebb figyelmet. A napló is előkerült. Kiderült hogy a buszon, az nap semmi féle polip ember nem volt. Az utasok szerint a fiú néha megszólalt, mintha magában beszélne. A lényeg hogy a polipnak nyoma sem volt. A srác pedig halott volt, és hiányzott egy ujja. Talán a meccs után halt meg, ki tudja. Lehet hogy még hallotta Matthäus nyilatkozatát. „Megölt minket ez a *** gól.” A srácot meg megölte ez a *** polip. Tudom. A polip, aki szerint mindenki a végállomásra tart. A rohadt életbe milyen igaza van. Tudod valamit, de csak azért mert nem e világi. A másik oldalról, a túl világról jött közénk, hogy elvégezze a piszkos munkát. Elvisz a végállomásra. Őszintén szólva nem tudom, hogy került hozzám a napló. Nem emlékszem. Elkezdtem olvasni, és elértem az utolsó bejegyzéshez, és azt is végig olvastam. Másnap velem is érdekes dolgok történtek. Busszal indultam haza. 66 forint volt a jegyem. Érdekes egybe esés, de ez még semmi. A buszon egy hely volt csak. Elindultam oda és láttam hogy ki ül ott. Mr. Octopus, a polip volt az! Az ablak felé fordult és cuppogott. Nem mertem leülni, a következő megállónál le is szálltam. Megvártam a következő buszt, jobbnak láttam ha azzal megyek haza. Sokat kellett várnom, és közben hallottam a cuppogást. Rohadtul féltem. Végre megérkezett, szerencsére csak 10 percet késett. Ismét felszálltam és vettem egy újabb jegyet. A busz megint tele volt, és a cuppogást is tisztán hallottam. Ordítozni kezdtem és mindenki furcsán nézett rám: - Emberek! Maguk nem hallják? Nem látják? Ott ül az a *** polip. A *** életbe, hát senki nem hallja? Senki nem hallotta, és nem látta. Csak engem láttak, amint ordítozok. Leszálltam a buszról és úgy döntöttem gyalog megyek haza. Hosszú séta várt rám, de az is jobb, mint egy buszon utazni a polippal. Egész úton haza felé minden honnan hallottam a cuppogást, és éreztem, hogy figyel engem. A mellettem elhaladó emberek arcát lestem, hátha felismerem. És egyszer csak megláttam, biztos voltam benne hogy ő az. Fehér arc, hosszú végtagok és sárga szem. - Húzz a ***, te ***! Tudom, hogy te voltál! Te ölted meg a srácot! A tag furán nézett rám. Hisz csak egy járókelő volt, nem a polip. Szó nélkül tovább haladtam, nyomomban a hangokkal. A sráchoz hasonlóan, egyre közelebbről és közelebbről hallottam a cuppogást. Mikor átléptem a kapun a túlviláginak hangzó kacajt is tisztán hallottam. Az nap este nem aludtam semmit. Ültem az ágyamban, és bámultam magam elé. Éjfél körül, visszatértek a hangok. A polip eljött értem. A túlvilági polip, talán ő a halál, nem tudni, de este eljött értem. Szobám ablakán kaparászást hallottam, odanéztem és a sötét éjszakában két sárga szempárt láttam, szinte izzottak a sötétben. Ordítani akartam, de nem bírtam. Majd észre vettem hogy csak Orlando van ott, a macskám. De a fenét, legbelül tudtam hogy nem macska az ott, hanem ő az, a polip, Mr. Octopus. Ez egy hete történt, és azóta még élek. A hangokat folyamatosan hallom, szinte egész nap. Az éjszakák a legrosszabbak, mert nem merek elaludni. Tudom hogy engem less, érzem magamon a sárga, izzó szempárt. Arra vár hogy elaludjak és akkor lecsap. Másnap meg csak a hullámat találnák meg, és hiányozna egy ujjam. Hát köszi, ebből nem kérek. Bár tudom, hogy nem lehet elfutni előle. Csak játszik velem, bármelyik pillanatban lecsaphatna rám, de nem, ő nem ilyen. Szórakozik velem, kínoz. Ha egyszer rájössz, hogy ő létezik, akkor véged van. Elolvastad a naplót! Te is a listáján vagy. Hallgasd a hangokat és figyeld a sárga szempárt az éjszakában. Te sem tudod, hogy mikor jön elérted. Ne aggódj, álmodban csap le, szerintem nem érzel majd semmit, de lehet, hogy tévedek. Ne próbálj elmenekülni, hidd el csak rosszabb lesz, sokkal rosszabb! Hisz tudod: „Mindenki a végállomásra tart!”

2008.01.02. 18:38

Ezt a történetet egy naplóban olvastam. Egy 18 éves srác naplójában. Mióta elolvastam furcsa dolgok történnek velem. Nem kell semmi különösre gondolni. Csak hangokat hallok. Olyan hangokat, amiket talán nem lenne szabad. Hangokat az éjszaka közepén, és nem tudok aludni. Félek. A napló miatt van minden, és amiatt, mert megtudtam mi történt a sráccal. Lehet, hogy csak kezdek begolyózni, ki tudja? De a hangokat akkor is hallom, és ezek nem hétköznapi hangok. A *** életbe, hisz rohadtul valósak. Te is félnél! Úgy érzem, hogy tényleg a napló okozta az egészet. Már azt se tudom, hogy került hozzám az a ***, de nem is érdekes. Ezt a történetet egy naplóban olvastam. Egy 18 éves srác naplójában. Mióta elolvastam furcsa dolgok történnek velem. Nem kell semmi különösre gondolni. Csak hangokat hallok. Olyan hangokat, amiket talán nem lenne szabad. Hangokat az éjszaka közepén, és nem tudok aludni. Félek. A napló miatt van minden, és amiatt, mert megtudtam mi történt a sráccal. Lehet, hogy csak kezdek begolyózni, ki tudja? De a hangokat akkor is hallom, és ezek nem hétköznapi hangok. A *** életbe, hisz rohadtul valósak. Te is félnél! Úgy érzem, hogy tényleg a napló okozta az egészet. Már azt se tudom, hogy került hozzám az a ***, de nem is érdekes. El kezdtem olvasni, eleinte nagyon érdekes és humoros volt, egészen addig még el nem érkeztem a szeptember 7.-ei beíráshoz. Először nem nagyon hittem el amit olvastam, gondoltam kamu az egész. De aztán rájöttem, hogy minden igaz. Mondhatnánk azt is hogy megvilágosultam. Hallani kezdtem a hangokat. Azokat a *** hangokat. Vagy nevezzük őket zajoknak. Végül is lényegtelen minek nevezzük őket, a lényeg hogy léteznek. Olvasd el a naplót és rájössz! Szeptember 7. Na üdv! Én vagyok az megint, hál’ Istennek ismét eltelt egy nap. No de mi is történt a mai napon, hát ez itt az izgalmas. Suliba nem történt semmi komoly. Oké kaptam egy karót, de ***, majd ki lesz javítva, nem is érdekel. Érdekesebb ennél az ami a buszon történt. Persze megint a szokásos busszal jöttem, mert reméltem az a csaj ott lesz. Nem volt ott. Hű de kár! Olyan csaj a világon nincs több, a teste valami csodás, olyan popsim lenne, mint neki, esküszöm egész nap a kezemen ülnék. Ott lett volna biztos megszólítom, de nem volt ott. Kár. Szerintem most végre beszéltem volna vele, bár esélytelen vagyok mint a Maccabi Tel-aviv a BL-ben, de fene tudja egy próbát azért megér a dolog. Na de majd kiderül hogy mit lépek. Hát sajna a csaj ugye nem volt ott, de nagyon érdekes volt az utazás. Őszintén szólva féltem. Az egész ott kezdődött, hogy végre valahára kijöttem a suliból, azt indultam a buszváróba. Igen, igen, a busz késett! Mikor nem? Kábé 10 perces volt a késés. Láttam hogy már fordul be a megállóba, valamiért, *** tudja miért ránéztem a rendszám táblára. 666. Ezek voltak a számok. Eszembe is jutott hogy van egy jó kis zenész arc akinek ez a neve. Meg minek is. Ja persze az ördögnek. Csalódnom kellett, mert a sofőr bácsinak nem volt ***, gondolom nem is Lucifernek hívták. Elkezdtem keresni a bérletem, de hát ugye az ember felejt. Otthon hagytam. Szerencsére a pénztárca nálam volt. Kértem egy jegyet. 66 forint volt. Elindultam hogy keresek valami ülőhelyet. Csak egy volt. Hihetetlen hogy tele volt a busz. Ezen a járaton rohadt ritka a nagy tömeg. A reggeli buszon szoktak sokan lenni. Mondjuk a 6-os buszon. Odamentem az egyetlen üres helyhez. Az ablak felől valami eszméletlen érdekes arc ült. Nem tudom hogy nő volt-e vagy férfi, szerintem a kettő közötti átmenet. Hosszú kezei voltak. Úgy néztek ki mintha csápok lettek volna. A polip jutott róla eszembe. Szerintem volt vagy 2 méter magas, szóval a lábai is elég hosszúak voltak. 4 karú polip. Bámult ki az ablakon, és érdekes hangot adott ki. Mintha cuppogott volna. Jól el volt. - Szabad a hely? – kérdeztem tőle. Felém fordult. Azt hittem felordítok. Mint egy mutáns szörny, izé polip úgy nézett ki. Az arca szinte csaknem teljesen fehér volt. Zombi, ez csak is egy *** zombi lehet, erre gondoltam. A szeme körül lila folt. Mintha kapott volna egy jó kis ütést a szeme alá, vagy erősen kifestette volna. Arra gondoltam hogy valami indián féle lehet a tag, de aztán rájöttem mindenre. Lila, fehér. Újpest drukker. Tuti. Amire ezt a gondolat menetet befejeztem szó nélkül vissza fordult az ablak felé, és újra cuppogni kezdett. A *** anyád, gondoltam, hozzád szólok, lila majom. Megköszörültem a torkomat. - Elnézést szabad a hely? Na most meg aztán le se ***. Nem csak Újpest drukker, még süket is. Rossz lehet neki, főleg mert cuppog is. Elmebeteg. Gondoltam teszek még egy próbát, mert rohadtul nem volt kedvem ácsorogni. - Hahó! Szabad a hely? A többi utas elég furcsán nézett rám. De hát kapják be és törődjenek a saját dolgaikkal, gondoltam. És megtört a jég. Rám nézett azzal a mutáns polip tekintettel, és hozzám szólt: - Neked foglaltam! – mondta majd ismét befordult és cuppogni kezdett. A mindenit, de rendes polip vagy te. Majd feltűnt valami. Rohadtul érdekes hangja volt. Ha nem látom, csak a hangját hallom, esküszöm elküldeném egy óvodába, olyan volt a hangja mint egy kis csoportosnak. Bár azt még mindig nem tudom, hogy ez fiús vagy lányos hang. Ez is a kettő közt volt. A csiga jutott eszembe, az is hímnős, pont mint ez, mert hogy ez is ilyen féle, afelől nem kételkedtem. Bár nem érdekelt a dolog, mivel fáradt voltam és leakartam ülni, minden áron. A tesi óra mocskos módon kifárasztott. Mikor leültem véletlen meglöktem a polipot. - Bocs! Ült, bámult ki az ablakon és cuppogott. Reméltem legalább a cuppogást abba hagyja, de nagyon gyorsan, mert untam. Fáradt voltam és pont a hülye cuppogás hiányzott. Majd még jobban meglepődtem. Felemelte a kezét, és az ablakot kezdte el kapargatni, na és persze közben cuppogott. *** meg, gondoltam. Ez a *** mindig kitalál valamit, hogy szórakoztasson. A rohadt életbe. Biztos tetszett neki a móka, mert sokáig csinálta, majd hirtelen abbahagyta és rám nézett. Ha lehet most még ijesztőbb volt az arca mint az előbb. A lila folt viszont eltűnt az arcáról! Azt hittem kiesek a székből! Hogy a picsába csinálhatta? Nem foci szurkoló ez, hanem varázsló! Még le sem törölhette az arcát, mivel az biztos, hogy az arcához nem nyúlt, az feltűnt volna. Csodálkozásomban véletlen megszólaltam: - Jó trükk. Halkan mondtam, biztos voltam benne hogy semmit nem hallott. Felé fordultam és engem nézett. Elfordultam, de továbbra is nézett. Na meg persze cuppogott. Szája úgy mozgott mint a halaké, ez eddig fel se tűnt. Minek nézel ***? Nem tudtam. Csak nézett egy darabig majd megszólalt a kis óvodás polip hangon. - A végállomásra tartasz? Na hogy ez miért érdekelte azt még mindig nem tudom. Azért válaszoltam. - Nem. Nem valami bő válasz, de nincs olyan ember, aki szívesen társalogna egy polippal. Reméltem végre elfordul, és nem nézz tovább. Nagyon zavart, egyre jobban. De nem tette, ismét megszólalt. - Mindenki oda tart! Te is! Megborzongtam. Teljesen más hangon szólt, mint ez előtt. Nyoma sem volt a kis óvodás polip hangnak. Egy az egyben más hang volt. Mintha egy túlvilági hang lett volna. Persze ilyen csak a mesében van, inkább valami hangutánzó féle arc lehetett. Mint a Bagi vagy a Nacsa. Miután eltűnődtem ezen újabb gondolatok jelentek meg a fejemben. Konkrétan az, hogy mit is akart mondani ezzel a bölcsességgel. „Mindenki oda tart!” Mindenki a végállomásra tart. Én is. Biztos valami ókori bölcs okos mondása volt ez, de tévedett, nem megyek a végállomásig. Ránéztem. Ismét az ablak felé fordult és cuppogott. Csinálja, ha élvezi. Inkább megnéztem mennyi az idő. Huh még 5 perc hazáig, reméltem addig nem lesz részem valami újabb voodoo varázslatban. Megint tévedtem. Mikor újra felnéztem, már megint engem nézett. Újabb borzongás vette kezdetét. A szeme sárga volt. Őszintén szólva, előtte nem néztem milyen színű volt a szeme, de kétlem hogy sárga. Talán mintha barna színű lett volna. Vagy nem? A fene tudja. A további 5 percben szinte levegőt se mertem venni. Életemben nem vártam még semmit, így mint hogy leszálljak a buszról. Szörnyen lassan telt el az 5 perc. Mintha 5 óra lett volna. Aztán végre láttam, hogy mindjárt otthon vagyok. Elindultam hogy jelezzek. Ahogy felkeltem és az ajtóhoz mentem végig engem nézet, csak úgy mint az 5 perc alatt. A busz végre megállt, azt hittem ez a pillanat soha sem jön el az életemben. Az ajtó kinyílt, és villám gyorsan leszálltam. Fellélegeztem, de csak egy pillanatra. Újra magamon éreztem a szemeit. Az ablakon keresztül benéztem az ablakon arra a helyre ahol nem rég én is különös utastársam ültünk. Nem volt ott! Szívverésem felgyorsult, és gyorsabban vettem a levegőt is. De hát persze! Hisz nem az ajtó felőli oldalon ültünk. A másik oldalon. A busz még időzött, így volt időm átmenni az úton és megnézni az ablakot ahol tényleg ültünk. Ott sem volt senki. A szívem ismét majd kiugrott a helyéről. Egy pillanatra nem kaptam levegőt, majd zihálni kezdtem. Ez leszállt. De nem lehet ide valósi, ismerném. Vagy mégse? Mit akarhat itt. Hallottam, ahogy a busz ajtaja becsukódik. Majd a sofőr sebességbe tette a járművet és elhajtott. A polip ott állt! Ha lehet a szívem még gyorsabban kezdett verni. Egy véres kés volt a kezében. Nem hittem el amit láttam. Lehunytam a szemem. Mikor újra kinyitottam, nem volt ott senki. Sehol egy polip kinézetű arc, sehol egy véres kés. Hát persze, hallucináltam! Én hülye, túlságosan fáradt vagyok, meg hát erre a polip is rátett egy lapáttal. Nem is szállt le. Aztán az futott át az agyamon, hogy az is lehet hogy az egész polip egy hallucináció volt. Ááá ez badarság, vetettem el magamban az újabb agyrémet. Ott volt az tuti. Nem szállt le, az oké, de ott volt. Beszéltem is vele, sajnos. Biztos ott volt a buszon, ezt szentül hiszem. Ezek után elindultam haza. Ahogy sétáltam haza felé, érdekesnek találtam hogy rajtam kívül senki nem volt az utcában. Nem is emlékszem mikor volt utoljára ilyen, régen az biztos. Már nem sok volt hátra a házunkig, amikor érdekes hangot hallottam. Cuppogást. Aztán valaki mintha ablaküveget kapargatott volna. Úgy hallatszott oldalról jön a hang. Arra fordultam, és az ablak mögött ott volt ő. A polip! Mr. Octopus! De hisz itt tudom ki lakik. Ez itt a 66-os számú ház, ki is lakik itt. Hát persze az öreg Pölösiék. Újra az ablakra néztem. Pölösiné állt ott és az ablakot mosta. Már megint hallucinálok. Gyorsabbra vettem az iramot, hogy minél hamarabb itthon legyek. Már szinte rohantam, és közbe hátam mögül a cuppogós zajt hallottam. Nem mertem hátra nézni. Valahol legbelül tudtam, hogy hülyeség, hisz nincs ott senki. De a cuppogást tisztán hallottam. Már csak pár méter választott el a bejárati kapunktól. Gyorsítottam, és útközben előkaptam a kulcscsomómat. Odaérve a zárba tettem és elfordítottam. A cuppogást egyre közelebbről hallottam. Lenyomtam a kilincset, és nyitni akartam az ajtót, de az a *** a meleg miatt megszorult egy kicsit. Elkezdtem befelé tolni, a hang egyre közelebb volt, mintha a nyomomba lett volna. Bent voltam bevágtam az ajtót. Fellélegeztem, ma már másodszorra. Az otthon közelsége megnyugtatott, habár ha üldöznek, akkor az üldözi könnyedén átnyúlhatott volna a kerítés rácsain és magához ránthatott volna. Hátrafordultam és persze senki nem volt ott, majd egy halk kacajt hallottam. Mintha nem e világi lett volna. Majd csend, legalábbis a hang eltűnt, csak a megszokott hangokat hallottam. Úgy éreztem vége. Megnyugodtam, légzésem és a szívverésem visszaállt a szokásos állapotba. Ha lehet még fáradtabb voltam, mint tesi óra után, de ez nem is csoda, mert hazáig szaladtam. Meg is izzadtam rendesen. De a lényeg hogy már vége. Se cuppogás, se kaparászás, se kacaj. Végre. Juhé! Bementem a házba, és itt már minden rendbe volt. Anya valami kaját főzött, Apa közben beszélgetett vele, a bátyám pedig a 666-ot hallgatta. Szóval jó öreg napló ennyi lett volna ez a történet. Amiről már magam se tudom, hogy mi is valójában. Hallucináció, vagy valóság! A kettő között lehet, mert a buszon biztos láttam Octopust, viszont a többi talán már élénk fantáziám része. Na mára ennyit, megyek meccset nézni. Ma lesz a sorsdöntő vb selejtező a svédek ellen. Nyernünk kell. HAJRÁ MAGYAROK! Pá napló! Vége is van a beírásnak, és a naplónak is. Több bejegyzés nem került bele, és soha nem is fog. A srácot másnap reggel az az 8.-án találták meg. Bent volt a szobájában, az ágyban feküdt. A szülei találtak rá. A srác halott volt. Nem tudni hogyan, de annyi biztos hogy a jobb kezéről hiányzott a mutató ujja. Egyszerűen eltűnt. A rendőrség arra gondolt, hogy a srácot meggyilkolták, de nem értették, hogy történhetett, mert semmi erre utaló jel nem volt. Egyedül a fiú bátyja hallott az este folyamán zajokat, testvére szobája felől. Cuppogást és kaparászást. Nem tulajdonított neki különösebb figyelmet. A napló is előkerült. Kiderült hogy a buszon, az nap semmi féle polip ember nem volt. Az utasok szerint a fiú néha megszólalt, mintha magában beszélne. A lényeg hogy a polipnak nyoma sem volt. A srác pedig halott volt, és hiányzott egy ujja. Talán a meccs után halt meg, ki tudja. Lehet hogy még hallotta Matthäus nyilatkozatát. „Megölt minket ez a *** gól.” A srácot meg megölte ez a *** polip. Tudom. A polip, aki szerint mindenki a végállomásra tart. A rohadt életbe milyen igaza van. Tudod valamit, de csak azért mert nem e világi. A másik oldalról, a túl világról jött közénk, hogy elvégezze a piszkos munkát. Elvisz a végállomásra. Őszintén szólva nem tudom, hogy került hozzám a napló. Nem emlékszem. Elkezdtem olvasni, és elértem az utolsó bejegyzéshez, és azt is végig olvastam. Másnap velem is érdekes dolgok történtek. Busszal indultam haza. 66 forint volt a jegyem. Érdekes egybe esés, de ez még semmi. A buszon egy hely volt csak. Elindultam oda és láttam hogy ki ül ott. Mr. Octopus, a polip volt az! Az ablak felé fordult és cuppogott. Nem mertem leülni, a következő megállónál le is szálltam. Megvártam a következő buszt, jobbnak láttam ha azzal megyek haza. Sokat kellett várnom, és közben hallottam a cuppogást. Rohadtul féltem. Végre megérkezett, szerencsére csak 10 percet késett. Ismét felszálltam és vettem egy újabb jegyet. A busz megint tele volt, és a cuppogást is tisztán hallottam. Ordítozni kezdtem és mindenki furcsán nézett rám: - Emberek! Maguk nem hallják? Nem látják? Ott ül az a *** polip. A *** életbe, hát senki nem hallja? Senki nem hallotta, és nem látta. Csak engem láttak, amint ordítozok. Leszálltam a buszról és úgy döntöttem gyalog megyek haza. Hosszú séta várt rám, de az is jobb, mint egy buszon utazni a polippal. Egész úton haza felé minden honnan hallottam a cuppogást, és éreztem, hogy figyel engem. A mellettem elhaladó emberek arcát lestem, hátha felismerem. És egyszer csak megláttam, biztos voltam benne hogy ő az. Fehér arc, hosszú végtagok és sárga szem. - Húzz a ***, te ***! Tudom, hogy te voltál! Te ölted meg a srácot! A tag furán nézett rám. Hisz csak egy járókelő volt, nem a polip. Szó nélkül tovább haladtam, nyomomban a hangokkal. A sráchoz hasonlóan, egyre közelebbről és közelebbről hallottam a cuppogást. Mikor átléptem a kapun a túlviláginak hangzó kacajt is tisztán hallottam. Az nap este nem aludtam semmit. Ültem az ágyamban, és bámultam magam elé. Éjfél körül, visszatértek a hangok. A polip eljött értem. A túlvilági polip, talán ő a halál, nem tudni, de este eljött értem. Szobám ablakán kaparászást hallottam, odanéztem és a sötét éjszakában két sárga szempárt láttam, szinte izzottak a sötétben. Ordítani akartam, de nem bírtam. Majd észre vettem hogy csak Orlando van ott, a macskám. De a fenét, legbelül tudtam hogy nem macska az ott, hanem ő az, a polip, Mr. Octopus. Ez egy hete történt, és azóta még élek. A hangokat folyamatosan hallom, szinte egész nap. Az éjszakák a legrosszabbak, mert nem merek elaludni. Tudom hogy engem less, érzem magamon a sárga, izzó szempárt. Arra vár hogy elaludjak és akkor lecsap. Másnap meg csak a hullámat találnák meg, és hiányozna egy ujjam. Hát köszi, ebből nem kérek. Bár tudom, hogy nem lehet elfutni előle. Csak játszik velem, bármelyik pillanatban lecsaphatna rám, de nem, ő nem ilyen. Szórakozik velem, kínoz. Ha egyszer rájössz, hogy ő létezik, akkor véged van. Elolvastad a naplót! Te is a listáján vagy. Hallgasd a hangokat és figyeld a sárga szempárt az éjszakában. Te sem tudod, hogy mikor jön elérted. Ne aggódj, álmodban csap le, szerintem nem érzel majd semmit, de lehet, hogy tévedek. Ne próbálj elmenekülni, hidd el csak rosszabb lesz, sokkal rosszabb! Hisz tudod: „Mindenki a végállomásra tart!”

2007.12.16. 14:19

Ez aztán HALÁL komoly!Csak olvassd el és 2HÓNAP MÚLVA MEGHALSZ!!                            Hol van a Kezem??    Élt egy házaspár!Az asszony egy üzemben dolgozott. Egyszer nem figyelt és az egyik gép letépte a kezét a könyökétől lefelé!Fröcsögött a vér!Az asszony teljesen depresszíós lett! Csak úgy tudta elképzelni életét ha minden pénzükből csináltatnak aranykezet!Ez meg is történt!Az asszony csoda szép aranykezet kapott!Teltek az évek az asszony megbetegedett! Közeledett a halála ezért végrendelkezet.Csak ennyit: " Az aranykézzel együtt temessék el és maradjon is a sírjában " így is lett eltemették. A férfi tovább élt a házban de már alig volt pénze ruhára és ennivalóra is! A reménye az asszonnyal eltemett aranykéz volt!Eldöntötte este kimegy a temetőbe és kiássa! Sötét volt nagyon!Megtalálta a sírt és elkezte ásni!Sietett!Mikor kiásta kivette az asszony csontjai közül, és ott hagyta a temetőt! Mikor hazaért nagyon elkezdett félni......!Az ágy az ablak melett volt!Az ablak résnyire kivot nyitva és behalatszódtak a kihalt utca zajai! egyszercsak csoszogást hallott!Átölelte az aranykezet!Meglepődött mert a csoszogás abba maradt..............AZ Ő HÁZA ELŐTT! Kert ajtó nyitódik amit a férfi sietségébe elfelejtett bezárni!Így a lassú vonatott csoszogás a kertben folytatódott!Átment az ablak alatt és megált a bejárati ajtó előtt.Csend....!Kaparászás a zárban............kattanás...az ajtó kinyitódott!A férfi nagyon félt!A csoszogás a nappaliba folytatódott!A férfi már alig vett levegőt is!Csendben hallgatózott.......halk suttogást halott eég tisztán! " Hol van a kezem?Hol van a kezem? " Láb dobogás a lépcsőn "Hol van a kezem?Hol van a kezem?" Állj!Valaki megállt a férfi szoba ajtaja előtt!nyikorgás..............recseg a padló................a férfi érzi a lehelletét.........." Hol van a kezem? Hol van a kezem?NÁLAD VAN!!!!!!!!!!"

2007.12.15. 11:15

Az alatta lévőnek a folytatása: Tehát a férfi azt hitte, hogy az eltemetett hulla húzza le a sírba. Annyira megijedt, hogy ott rögtönk szívinfarktust kapott....... Az alatta levőnél kezdődik!!!

2007.12.15. 11:12

Ezt a történetet a helyi lelkész úr mesélte nekem és két barátomnak: ,,Még régen, egy férfi a kocsmában azt híresztelte, hogy ő nagyon bátor, semmitől sem fél. A kocsmáros úr azt mondta, hogy ha tényleg annyira bátor, menjen ki éjszaka a temetőbe, és az egyik sírról szedje le a keresztfát, és vigy el a kocsmába. Minden így történt felhúzta a keresztfát, és el is vitte, megmutatta a többieknek. Az emberek azt mondták , vigye is vissza. Ismét kiment a temetőbe, a sírhoz odament. Az akkori emberek mindig egy köténykét viseltek. A sírnál, a keresztfa lukjára (ahogyan lehajolt a férfi), ráterült a kötényke. Ezt nem vette észre. Már bele akarta nyomni a keresztfát, csakhogy a köténykét is húzta. A férfi

2007.12.01. 11:19

Egyszer volt egy öreg néni 21:00 körül csöngettek Kinéz és ott állt egy kislány vizet kért de amikor a néni vissza tért a vizzel már nem volt ott másnap ugyanabba az időben csöngetnek kinéz a kislány az vizet kér mire az asszony visszatért a vizzel már nem volt ott senki!Másnap elment a néni a boltba és egy újságban az volt írva hogy egy kislány 1 hónapja meghallt .Este ugyan úgy eljött a kislány és vizet kért és a hölgy megkérdezte tőle:kislány te szellem vagy???IGEN

2007.11.23. 15:59

Volt egy iskola ahol egy stílus volt a nyerő a hip hop. Mindenki ugy gondolta ha mindenki hip hoppot szereti akkor ő is ha egyáltalán nem is szerette..Volt ebben a suliban a 7.a osztályban egy  csajbanda akik hellokittys cuccokban meg playboy dzsekiben jártak(ők a  picsa klónhadsereg)..de várjunk csak  ne tulozzunk egy lány mégsem volt ilyen...Őt elnevezték  fekete angyalnak mert nem tudták milyen stílusa volt...mert ők persze csak magukkal voltak elfoglalva..Nos elég a szöszmötölésből kezdődjék az igazi rémtörténet.. Ezt a lányt  Amynek(emo stílusu )  hívták de mindenki csak ,, fekete angyalnak " csúfolta  amiatt  hogy állandóan feketében járt iskolába.A picsa klónhadsereg állandóan kiközösitette őt nem álltak vele szóba . Ez ment a félév feléig amikor is egy újj fiú jött a suliba.. Amy első látásra beleszeretett a fiú akit Joelnek hívtak ő sem gndolta máshogy nem is csodálom mind a 2 emo stílusu.De nem csak Amynek tetszett meg a fiú és az benne az érdekes hogy a picsa klónhadseregben még nem fordult elő olyan hogy vkinek egy emofiú tetstik meg!Hát ez bekövetkezett !!Ugyanis a klónhadsereg vezérének Lenának megtetszett,de látta hogy nem ő az egyetlen akinek bejön..Küzdött érte keményen de Joel mégis inkább Amy felé hajlott mintsem Lena felé.Az egyik szünetben hosszú szünet volt mindenki táncolt ugyanis buli volt a tornateremben ..Amy is odatartott és igen csinos volt ..Fekete fehér pöttyös szoknyában.Megbeszélték Joellel hogy együtt mennek a bálba és az ajtó előtt találkoznak..Nem igy történt!!Amy csak várt várt de nem jött ugy döntöt vele vagy nélküle debemegy..nem kellet volna..ugyanis olyat látott amit eddog még soha a barátja Joel Lenával táncolt de látszolag a fiu nem élvezte az egészet...Fekete angyalkánk odakiáltott  látta milyen szomorú a tekintete és szinte könnyben áll ..ekkor Lena arcán mosoly jelent meg de még milyen kárörvendő mosoly!!!Joelt átpasszolta két bodybilldinges fickónak Amyről ő maga gondoskodott . Mivel Halloween van azt hitték a többiek hülyéskednek nem is foglalkoztak velük. Elmentek a suli alatt levő  színhátba ami be volt zárva de ők leütötték a zárat..mind a 2 emot kiláncolták egy falra .. és a jelenlevőknek elöadtak egy jelenetet ami ugy volt megrendezve ohgy erdeti legyen tehát valóságos legyen a leszurás ilyesmi..elkezdődött az előadás és jön a csattanós rész : elengedték őket  mind a kettőjüket beültették egy víztárózóba lement hozzájuk Lena  és ezt mondta: -Ha nem lehet az enyém Joel a Tied se legyen és elvágta a szerencsétlen fiú nyakát ... -NEEEEEEEEEEEEEEE!!-kiáltja Amy.És fekete könnycseppek potyogtak az arcáról.Ekkor olyan dühös lett  hogy ezt orditotta a képükbe: -BÜDÖS RIBANCOK!!Hát ti nem vagytok normálisok,nézzétek meg mit csináltatok!!(AMY) -SAJNÁLOM!!!Ó bórzasztóan de most végig kell ahogy megfullad!!(Lena) -Remegő hangon de igy szólalt:Ne félj kedvesem  szeretlnek itt vagy a másvilágon de újra eggyütt leszünk!!!Joel szeme mindent kimutatott amire Amy vágyott..egy rövid mosoly és megfulladt..De várjunk csak még Joel hárta hagyott valamit odarakta Amy kezébe!!Mi az mi az?? kérdezik fentről Lenáék undorral.. -A Végzet!!Ekkor megfordullt és egy fekete gömböt tarott a kezében azt mondta amig ez a gömb a Földön van addig mi soha nem hagyunk nyugtot azoknak akik ezt tették velünk és soha nem jutnak át Szent Péter kapuján!! -lerakta a földre  odaült Joel élettelen teste mellé és  mogyogta . Találkozunk a másvilágon szerelmem!Amy Felvágta az ereit..kinok között de meghalt ő is. Lenáék elöször nem gondolták komolyan ...de aztán olyan érzésük lett mintha lenne itt valaki rajtuk kivül elmenekültek de a színház ajtaját örökre bezárták!!Bár erről az egészről nem tudott meg semmit mégis  furcsa dolgok történnek.. a folyosón  állandóan vércsepek vannak  a tükörre állandóan az ő nevük van felirva Amy+Joel örökké!!Állítóla vki még látta is a szellemüket ahogy egymás felé rohannak és megcsókolják egymást és aztán eltünnek..

2007.10.21. 12:30

Volt egy taxisofőr,aki tisztességes életet élt...egyszer egy különös kinézetű nő éjfélkor megkérte a taxisofőrt,hogy vigye ki a külvárosi temetőbe.A taxis kivitte,várt egy órát,és a nő kijött a temetőből,a szája csupa vér volt.Másnap is kiviszi éjfélkor a taxis ugyanezt a nőt,a külvárosi temetőbe,vár egy órát,és a nőnek az egész arca csupa vér.Harmadnap is kiviszi a nőt,a temetőbe,és egy óra után nem jött ki senki a temetőből.A taxis bemegy ,megnézi mit csinál a nő éjfél után a temetőbe...bemegy,és látja,hogy a nő kiveszi a koporsókból a hullákat,és szívja a vérüket!a nővel kimegy a férfi a kocsihoz,és a nő mindene véres.Megkérdezi a taxis,hogy TE VÁMPÍR VAGY?A NŐ ERRE:IGEN,ÉN VÁMPÍR VAGYOK--és megöli a férfit.

2007.10.20. 11:46

Na ezt olvassátok el.... The girl hurried through her schoolwork as fast as she could. It was the night of the high school dance, along about 70 years ago in the town of Kingsville, Texas. The girl was so excited about the dance. She had bought a brand new, sparkly red dress for the dance. She knew she looked smashing in it. It was gone to be the best evening of her life. Then her mother came in the house, looking pale and determined. "You are not going to that dance," her mother said. "But why?" the girl asked her mother. "I've just been talking to the preacher. He says the dance is going to be for the devil. You are absolutely forbidden to go," her mother said. The girl nodded as if she accepted her mother's words. But she was determined to go to the dance. As soon as her mother was busy, she put on her brand new red dress and ran down to the K.C. Hall where the dance was being held. As soon as she walked into the room, all the guys turned to look at her. She was startled by all the attention. Normally, no one noticed her. Her mother sometimes accused her of being too awkward to get a boyfriend. But she was not awkward that night. The boys in her class were fighting with each other to dance with her. Later, she broke away from the crowd and went to the table to get some punch to drink. She heard a sudden hush. The music stopped. When she turned, she saw a handsome man with jet black hair and clothes standing next to her. "Dance with me," he said. She managed to stammer a "yes", completely stunned by this gorgeous man. He led her out on the dance floor. The music sprang up at once. She found herself dancing better than she had ever danced before. They were the center of attention. Then the man spun her around and around. She gasped for breath, trying to step out of the spin. But he spun her faster and faster. Her feet felt hot. The floor seemed to melt under her. He spun her even faster. She was spinning so fast that a cloud of dust flew up around them both so that they were hidden from the crowd. When the dust settled, the girl was gone. The man in black bowed once to the crowd and disappeared. The devil had come to his party and he had spun the girl all the way to hell.

2007.10.20. 11:28

Ez nem szellemes rémtörténet..de aki irtózik a rovaroktól annak megrázó lesz... AZ IRAKI EMBERHÚSEVŐPÓK LEGENDÁJA: http://www.hillary.org/hillary2/camel_spider.jpg A képen látható pókfajta, a Camel Spider csak éjszaka jön elő, vagy ha árnyékot talál. Tizenhat km/órás sebességgel képes mozogni, és 1 métert tud ugrani. Ha megharap, Novocaint injekcióz beléd, amitől azonnal elzsibbadsz. Alvás közben észre sem veszed, ha megharap. Reggel azonban, amikor felébredsz, látod, hogy hiányzik egy darab a kezedből vagy a lábadból, mert egész éjjel rágcsálták! Ha összetalálkozol egy ilyennel, amelyik éppen az árnyékban van, de a nap nemsokára eléri, a legjobb, ha elfutsz. Ha ugyanis észrevesz, azonnal elkezd majd üldözni az árnyékod miatt, és egész idő alatt, amíg kerget, sikító hangot hallat. Ilyen pókokat naponta találnak az Irakban lévő katonák. Képzeld el, milyen lenne, ha felébrednél, és egy ilyet látnál a sátradban! Ez a legenda minden tekintetben klasszikus városi legenda: félelmeinkre apellál (ki ne félne a pókoktól, főleg, ha még le is rágják a kezünket), valóságalapja növeli hitelességét (létezik Camel Spider nevű állat), a sztori képpel is alá van támasztva, s bár eredetileg az „amerikai félelempiacra” szánták, az internet segítségével az egész világot meghódította. E világkörüli út során a történet sokat torzult: lefordították, hozzáadtak, elvettek belőle – mindenesetre rengeteg variációja létezik. A valóságban az angolul Camel Spider (tevepók) névre hallgató pókféle valóban létezik, főként a Közel-Kelet sivatagaiban honos, de megtalálható az Egyesült Államokban és Mexikóban is. Az amerikai közvélemény az első iraki háború során ismerte meg őket, az interneten keresztül terjesztett levelek azonban már akkor is tele voltak valótlan megállapításokkal. http://www.rochedalss.eq.edu.au/bites/9%20days%20after%20the%20bite.JPG

2007.10.20. 11:01

Egy srác naplójából OLVASSÁTOK EL...ELÉGGÉ ÉRDEKES Ezt a történetet egy naplóban olvastam. Egy 18 éves srác naplójában. Mióta elolvastam furcsa dolgok történnek velem. Nem kell semmi különösre gondolni. Csak hangokat hallok. Olyan hangokat, amiket talán nem lenne szabad. Hangokat az éjszaka közepén, és nem tudok aludni. Félek. A napló miatt van minden, és amiatt, mert megtudtam mi történt a sráccal. Lehet, hogy csak kezdek begolyózni, ki tudja? De a hangokat akkor is hallom, és ezek nem hétköznapi hangok. A *** életbe, hisz rohadtul valósak. Te is félnél! Úgy érzem, hogy tényleg a napló okozta az egészet. Már azt se tudom, hogy került hozzám az a ***, de nem is érdekes. Ezt a történetet egy naplóban olvastam. Egy 18 éves srác naplójában. Mióta elolvastam furcsa dolgok történnek velem. Nem kell semmi különösre gondolni. Csak hangokat hallok. Olyan hangokat, amiket talán nem lenne szabad. Hangokat az éjszaka közepén, és nem tudok aludni. Félek. A napló miatt van minden, és amiatt, mert megtudtam mi történt a sráccal. Lehet, hogy csak kezdek begolyózni, ki tudja? De a hangokat akkor is hallom, és ezek nem hétköznapi hangok. A *** életbe, hisz rohadtul valósak. Te is félnél! Úgy érzem, hogy tényleg a napló okozta az egészet. Már azt se tudom, hogy került hozzám az a ***, de nem is érdekes. El kezdtem olvasni, eleinte nagyon érdekes és humoros volt, egészen addig még el nem érkeztem a szeptember 7.-ei beíráshoz. Először nem nagyon hittem el amit olvastam, gondoltam kamu az egész. De aztán rájöttem, hogy minden igaz. Mondhatnánk azt is hogy megvilágosultam. Hallani kezdtem a hangokat. Azokat a *** hangokat. Vagy nevezzük őket zajoknak. Végül is lényegtelen minek nevezzük őket, a lényeg hogy léteznek. Olvasd el a naplót és rájössz! Szeptember 7. Na üdv! Én vagyok az megint, hál’ Istennek ismét eltelt egy nap. No de mi is történt a mai napon, hát ez itt az izgalmas. Suliba nem történt semmi komoly. Oké kaptam egy karót, de ***, majd ki lesz javítva, nem is érdekel. Érdekesebb ennél az ami a buszon történt. Persze megint a szokásos busszal jöttem, mert reméltem az a csaj ott lesz. Nem volt ott. Hű de kár! Olyan csaj a világon nincs több, a teste valami csodás, olyan popsim lenne, mint neki, esküszöm egész nap a kezemen ülnék. Ott lett volna biztos megszólítom, de nem volt ott. Kár. Szerintem most végre beszéltem volna vele, bár esélytelen vagyok mint a Maccabi Tel-aviv a BL-ben, de fene tudja egy próbát azért megér a dolog. Na de majd kiderül hogy mit lépek. Hát sajna a csaj ugye nem volt ott, de nagyon érdekes volt az utazás. Őszintén szólva féltem. Az egész ott kezdődött, hogy végre valahára kijöttem a suliból, azt indultam a buszváróba. Igen, igen, a busz késett! Mikor nem? Kábé 10 perces volt a késés. Láttam hogy már fordul be a megállóba, valamiért, *** tudja miért ránéztem a rendszám táblára. 666. Ezek voltak a számok. Eszembe is jutott hogy van egy jó kis zenész arc akinek ez a neve. Meg minek is. Ja persze az ördögnek. Csalódnom kellett, mert a sofőr bácsinak nem volt ***, gondolom nem is Lucifernek hívták. Elkezdtem keresni a bérletem, de hát ugye az ember felejt. Otthon hagytam. Szerencsére a pénztárca nálam volt. Kértem egy jegyet. 66 forint volt. Elindultam hogy keresek valami ülőhelyet. Csak egy volt. Hihetetlen hogy tele volt a busz. Ezen a járaton rohadt ritka a nagy tömeg. A reggeli buszon szoktak sokan lenni. Mondjuk a 6-os buszon. Odamentem az egyetlen üres helyhez. Az ablak felől valami eszméletlen érdekes arc ült. Nem tudom hogy nő volt-e vagy férfi, szerintem a kettő közötti átmenet. Hosszú kezei voltak. Úgy néztek ki mintha csápok lettek volna. A polip jutott róla eszembe. Szerintem volt vagy 2 méter magas, szóval a lábai is elég hosszúak voltak. 4 karú polip. Bámult ki az ablakon, és érdekes hangot adott ki. Mintha cuppogott volna. Jól el volt. - Szabad a hely? – kérdeztem tőle. Felém fordult. Azt hittem felordítok. Mint egy mutáns szörny, izé polip úgy nézett ki. Az arca szinte csaknem teljesen fehér volt. Zombi, ez csak is egy *** zombi lehet, erre gondoltam. A szeme körül lila folt. Mintha kapott volna egy jó kis ütést a szeme alá, vagy erősen kifestette volna. Arra gondoltam hogy valami indián féle lehet a tag, de aztán rájöttem mindenre. Lila, fehér. Újpest drukker. Tuti. Amire ezt a gondolat menetet befejeztem szó nélkül vissza fordult az ablak felé, és újra cuppogni kezdett. A *** anyád, gondoltam, hozzád szólok, lila majom. Megköszörültem a torkomat. - Elnézést szabad a hely? Na most meg aztán le se ***. Nem csak Újpest drukker, még süket is. Rossz lehet neki, főleg mert cuppog is. Elmebeteg. Gondoltam teszek még egy próbát, mert rohadtul nem volt kedvem ácsorogni. - Hahó! Szabad a hely? A többi utas elég furcsán nézett rám. De hát kapják be és törődjenek a saját dolgaikkal, gondoltam. És megtört a jég. Rám nézett azzal a mutáns polip tekintettel, és hozzám szólt: - Neked foglaltam! – mondta majd ismét befordult és cuppogni kezdett. A mindenit, de rendes polip vagy te. Majd feltűnt valami. Rohadtul érdekes hangja volt. Ha nem látom, csak a hangját hallom, esküszöm elküldeném egy óvodába, olyan volt a hangja mint egy kis csoportosnak. Bár azt még mindig nem tudom, hogy ez fiús vagy lányos hang. Ez is a kettő közt volt. A csiga jutott eszembe, az is hímnős, pont mint ez, mert hogy ez is ilyen féle, afelől nem kételkedtem. Bár nem érdekelt a dolog, mivel fáradt voltam és leakartam ülni, minden áron. A tesi óra mocskos módon kifárasztott. Mikor leültem véletlen meglöktem a polipot. - Bocs! Ült, bámult ki az ablakon és cuppogott. Reméltem legalább a cuppogást abba hagyja, de nagyon gyorsan, mert untam. Fáradt voltam és pont a hülye cuppogás hiányzott. Majd még jobban meglepődtem. Felemelte a kezét, és az ablakot kezdte el kapargatni, na és persze közben cuppogott. *** meg, gondoltam. Ez a *** mindig kitalál valamit, hogy szórakoztasson. A rohadt életbe. Biztos tetszett neki a móka, mert sokáig csinálta, majd hirtelen abbahagyta és rám nézett. Ha lehet most még ijesztőbb volt az arca mint az előbb. A lila folt viszont eltűnt az arcáról! Azt hittem kiesek a székből! Hogy a picsába csinálhatta? Nem foci szurkoló ez, hanem varázsló! Még le sem törölhette az arcát, mivel az biztos, hogy az arcához nem nyúlt, az feltűnt volna. Csodálkozásomban véletlen megszólaltam: - Jó trükk. Halkan mondtam, biztos voltam benne hogy semmit nem hallott. Felé fordultam és engem nézett. Elfordultam, de továbbra is nézett. Na meg persze cuppogott. Szája úgy mozgott mint a halaké, ez eddig fel se tűnt. Minek nézel ***? Nem tudtam. Csak nézett egy darabig majd megszólalt a kis óvodás polip hangon. - A végállomásra tartasz? Na hogy ez miért érdekelte azt még mindig nem tudom. Azért válaszoltam. - Nem. Nem valami bő válasz, de nincs olyan ember, aki szívesen társalogna egy polippal. Reméltem végre elfordul, és nem nézz tovább. Nagyon zavart, egyre jobban. De nem tette, ismét megszólalt. - Mindenki oda tart! Te is! Megborzongtam. Teljesen más hangon szólt, mint ez előtt. Nyoma sem volt a kis óvodás polip hangnak. Egy az egyben más hang volt. Mintha egy túlvilági hang lett volna. Persze ilyen csak a mesében van, inkább valami hangutánzó féle arc lehetett. Mint a Bagi vagy a Nacsa. Miután eltűnődtem ezen újabb gondolatok jelentek meg a fejemben. Konkrétan az, hogy mit is akart mondani ezzel a bölcsességgel. „Mindenki oda tart!” Mindenki a végállomásra tart. Én is. Biztos valami ókori bölcs okos mondása volt ez, de tévedett, nem megyek a végállomásig. Ránéztem. Ismét az ablak felé fordult és cuppogott. Csinálja, ha élvezi. Inkább megnéztem mennyi az idő. Huh még 5 perc hazáig, reméltem addig nem lesz részem valami újabb voodoo varázslatban. Megint tévedtem. Mikor újra felnéztem, már megint engem nézett. Újabb borzongás vette kezdetét. A szeme sárga volt. Őszintén szólva, előtte nem néztem milyen színű volt a szeme, de kétlem hogy sárga. Talán mintha barna színű lett volna. Vagy nem? A fene tudja. A további 5 percben szinte levegőt se mertem venni. Életemben nem vártam még semmit, így mint hogy leszálljak a buszról. Szörnyen lassan telt el az 5 perc. Mintha 5 óra lett volna. Aztán végre láttam, hogy mindjárt otthon vagyok. Elindultam hogy jelezzek. Ahogy felkeltem és az ajtóhoz mentem végig engem nézet, csak úgy mint az 5 perc alatt. A busz végre megállt, azt hittem ez a pillanat soha sem jön el az életemben. Az ajtó kinyílt, és villám gyorsan leszálltam. Fellélegeztem, de csak egy pillanatra. Újra magamon éreztem a szemeit. Az ablakon keresztül benéztem az ablakon arra a helyre ahol nem rég én is különös utastársam ültünk. Nem volt ott! Szívverésem felgyorsult, és gyorsabban vettem a levegőt is. De hát persze! Hisz nem az ajtó felőli oldalon ültünk. A másik oldalon. A busz még időzött, így volt időm átmenni az úton és megnézni az ablakot ahol tényleg ültünk. Ott sem volt senki. A szívem ismét majd kiugrott a helyéről. Egy pillanatra nem kaptam levegőt, majd zihálni kezdtem. Ez leszállt. De nem lehet ide valósi, ismerném. Vagy mégse? Mit akarhat itt. Hallottam, ahogy a busz ajtaja becsukódik. Majd a sofőr sebességbe tette a járművet és elhajtott. A polip ott állt! Ha lehet a szívem még gyorsabban kezdett verni. Egy véres kés volt a kezében. Nem hittem el amit láttam. Lehunytam a szemem. Mikor újra kinyitottam, nem volt ott senki. Sehol egy polip kinézetű arc, sehol egy véres kés. Hát persze, hallucináltam! Én hülye, túlságosan fáradt vagyok, meg hát erre a polip is rátett egy lapáttal. Nem is szállt le. Aztán az futott át az agyamon, hogy az is lehet hogy az egész polip egy hallucináció volt. Ááá ez badarság, vetettem el magamban az újabb agyrémet. Ott volt az tuti. Nem szállt le, az oké, de ott volt. Beszéltem is vele, sajnos. Biztos ott volt a buszon, ezt szentül hiszem. Ezek után elindultam haza. Ahogy sétáltam haza felé, érdekesnek találtam hogy rajtam kívül senki nem volt az utcában. Nem is emlékszem mikor volt utoljára ilyen, régen az biztos. Már nem sok volt hátra a házunkig, amikor érdekes hangot hallottam. Cuppogást. Aztán valaki mintha ablaküveget kapargatott volna. Úgy hallatszott oldalról jön a hang. Arra fordultam, és az ablak mögött ott volt ő. A polip! Mr. Octopus! De hisz itt tudom ki lakik. Ez itt a 66-os számú ház, ki is lakik itt. Hát persze az öreg Pölösiék. Újra az ablakra néztem. Pölösiné állt ott és az ablakot mosta. Már megint hallucinálok. Gyorsabbra vettem az iramot, hogy minél hamarabb itthon legyek. Már szinte rohantam, és közbe hátam mögül a cuppogós zajt hallottam. Nem mertem hátra nézni. Valahol legbelül tudtam, hogy hülyeség, hisz nincs ott senki. De a cuppogást tisztán hallottam. Már csak pár méter választott el a bejárati kapunktól. Gyorsítottam, és útközben előkaptam a kulcscsomómat. Odaérve a zárba tettem és elfordítottam. A cuppogást egyre közelebbről hallottam. Lenyomtam a kilincset, és nyitni akartam az ajtót, de az a *** a meleg miatt megszorult egy kicsit. Elkezdtem befelé tolni, a hang egyre közelebb volt, mintha a nyomomba lett volna. Bent voltam bevágtam az ajtót. Fellélegeztem, ma már másodszorra. Az otthon közelsége megnyugtatott, habár ha üldöznek, akkor az üldözi könnyedén átnyúlhatott volna a kerítés rácsain és magához ránthatott volna. Hátrafordultam és persze senki nem volt ott, majd egy halk kacajt hallottam. Mintha nem e világi lett volna. Majd csend, legalábbis a hang eltűnt, csak a megszokott hangokat hallottam. Úgy éreztem vége. Megnyugodtam, légzésem és a szívverésem visszaállt a szokásos állapotba. Ha lehet még fáradtabb voltam, mint tesi óra után, de ez nem is csoda, mert hazáig szaladtam. Meg is izzadtam rendesen. De a lényeg hogy már vége. Se cuppogás, se kaparászás, se kacaj. Végre. Juhé! Bementem a házba, és itt már minden rendbe volt. Anya valami kaját főzött, Apa közben beszélgetett vele, a bátyám pedig a 666-ot hallgatta. Szóval jó öreg napló ennyi lett volna ez a történet. Amiről már magam se tudom, hogy mi is valójában. Hallucináció, vagy valóság! A kettő között lehet, mert a buszon biztos láttam Octopust, viszont a többi talán már élénk fantáziám része. Na mára ennyit, megyek meccset nézni. Ma lesz a sorsdöntő vb selejtező a svédek ellen. Nyernünk kell. HAJRÁ MAGYAROK! Pá napló! Vége is van a beírásnak, és a naplónak is. Több bejegyzés nem került bele, és soha nem is fog. A srácot másnap reggel az az 8.-án találták meg. Bent volt a szobájában, az ágyban feküdt. A szülei találtak rá. A srác halott volt. Nem tudni hogyan, de annyi biztos hogy a jobb kezéről hiányzott a mutató ujja. Egyszerűen eltűnt. A rendőrség arra gondolt, hogy a srácot meggyilkolták, de nem értették, hogy történhetett, mert semmi erre utaló jel nem volt. Egyedül a fiú bátyja hallott az este folyamán zajokat, testvére szobája felől. Cuppogást és kaparászást. Nem tulajdonított neki különösebb figyelmet. A napló is előkerült. Kiderült hogy a buszon, az nap semmi féle polip ember nem volt. Az utasok szerint a fiú néha megszólalt, mintha magában beszélne. A lényeg hogy a polipnak nyoma sem volt. A srác pedig halott volt, és hiányzott egy ujja. Talán a meccs után halt meg, ki tudja. Lehet hogy még hallotta Matthäus nyilatkozatát. „Megölt minket ez a *** gól.” A srácot meg megölte ez a *** polip. Tudom. A polip, aki szerint mindenki a végállomásra tart. A rohadt életbe milyen igaza van. Tudod valamit, de csak azért mert nem e világi. A másik oldalról, a túl világról jött közénk, hogy elvégezze a piszkos munkát. Elvisz a végállomásra. Őszintén szólva nem tudom, hogy került hozzám a napló. Nem emlékszem. Elkezdtem olvasni, és elértem az utolsó bejegyzéshez, és azt is végig olvastam. Másnap velem is érdekes dolgok történtek. Busszal indultam haza. 66 forint volt a jegyem. Érdekes egybe esés, de ez még semmi. A buszon egy hely volt csak. Elindultam oda és láttam hogy ki ül ott. Mr. Octopus, a polip volt az! Az ablak felé fordult és cuppogott. Nem mertem leülni, a következő megállónál le is szálltam. Megvártam a következő buszt, jobbnak láttam ha azzal megyek haza. Sokat kellett várnom, és közben hallottam a cuppogást. Rohadtul féltem. Végre megérkezett, szerencsére csak 10 percet késett. Ismét felszálltam és vettem egy újabb jegyet. A busz megint tele volt, és a cuppogást is tisztán hallottam. Ordítozni kezdtem és mindenki furcsán nézett rám: - Emberek! Maguk nem hallják? Nem látják? Ott ül az a *** polip. A *** életbe, hát senki nem hallja? Senki nem hallotta, és nem látta. Csak engem láttak, amint ordítozok. Leszálltam a buszról és úgy döntöttem gyalog megyek haza. Hosszú séta várt rám, de az is jobb, mint egy buszon utazni a polippal. Egész úton haza felé minden honnan hallottam a cuppogást, és éreztem, hogy figyel engem. A mellettem elhaladó emberek arcát lestem, hátha felismerem. És egyszer csak megláttam, biztos voltam benne hogy ő az. Fehér arc, hosszú végtagok és sárga szem. - Húzz a ***, te ***! Tudom, hogy te voltál! Te ölted meg a srácot! A tag furán nézett rám. Hisz csak egy járókelő volt, nem a polip. Szó nélkül tovább haladtam, nyomomban a hangokkal. A sráchoz hasonlóan, egyre közelebbről és közelebbről hallottam a cuppogást. Mikor átléptem a kapun a túlviláginak hangzó kacajt is tisztán hallottam. Az nap este nem aludtam semmit. Ültem az ágyamban, és bámultam magam elé. Éjfél körül, visszatértek a hangok. A polip eljött értem. A túlvilági polip, talán ő a halál, nem tudni, de este eljött értem. Szobám ablakán kaparászást hallottam, odanéztem és a sötét éjszakában két sárga szempárt láttam, szinte izzottak a sötétben. Ordítani akartam, de nem bírtam. Majd észre vettem hogy csak Orlando van ott, a macskám. De a fenét, legbelül tudtam hogy nem macska az ott, hanem ő az, a polip, Mr. Octopus. Ez egy hete történt, és azóta még élek. A hangokat folyamatosan hallom, szinte egész nap. Az éjszakák a legrosszabbak, mert nem merek elaludni. Tudom hogy engem less, érzem magamon a sárga, izzó szempárt. Arra vár hogy elaludjak és akkor lecsap. Másnap meg csak a hullámat találnák meg, és hiányozna egy ujjam. Hát köszi, ebből nem kérek. Bár tudom, hogy nem lehet elfutni előle. Csak játszik velem, bármelyik pillanatban lecsaphatna rám, de nem, ő nem ilyen. Szórakozik velem, kínoz. Ha egyszer rájössz, hogy ő létezik, akkor véged van. Elolvastad a naplót! Te is a listáján vagy. Hallgasd a hangokat és figyeld a sárga szempárt az éjszakában. Te sem tudod, hogy mikor jön elérted. Ne aggódj, álmodban csap le, szerintem nem érzel majd semmit, de lehet, hogy tévedek. Ne próbálj elmenekülni, hidd el csak rosszabb lesz, sokkal rosszabb! Hisz tudod: „Mindenki a végállomásra tart!”

2007.10.18. 17:45

A temő titka! Egy szerény kis faluban minden nyüzsgő településtől elzárva a legelső házban élt 1 öreg néni, aki már nagyon régóta ott él és már 20 éve özvegy!Eza a néni mindent tud és mindent ismer ebben a faluban, de úgy tűnik mégsem mindent ő is azt hitte hogy mindent tud, de csak addig, amíg 1 nap furcsa hangokat hallott a temetőből, mert a temetővel szemben lakott.Kiment az utcára, de a hangokat már nem hallotta, gondolta átmegy, megnézi, nehogy vki ellopja a csokrot amit a férje sírjára vett.A csokor ott volt de a sírkő ki volt borulva a helyéről!!Körülnézett, de senkit nem látott!Visszament a házába.Másnap a boltban beszélgetett pár emberrel, és ők nem hallottak mást csak 1 kis csörömpölést!Másnap az este a néni megint hallotta a hangokat, kiment, de sajnos többet már nem jött vissza.Mindenki megsiratta és meg is tartották a temetést!A nő lelke valószínű a pap miatt, aki nem tartotta + rendesen a temetést állítólag itt maradt a földön!És nem értette, h miért nem veszi észre senki.Aztán meglátta a sírkövön a saját navét és megértette, hmár csak szellem Éa most (éjfélkor)megtudta, h minden éjjel a temetőben újra élednek az halott emberek és mindegyik rosszként tér vissza.A néni a férjével együtt szintén rosszként tért vissza!Ez a legenda állítólag igaz!!!!!!És, ha haloowinkor 24:00-kor kinnt lász a falutok,v városotok temetőjében, látod, ahogya a néni és a férje csalogat bele a kiásott sírba!!!!! (EZT INKÁBB NE CSINÁLJÁTOK MEG!)

2007.10.03. 15:49

IGAZ!!!!!!! Egy osztály elment kirándulni.Este rémtörténetet meséltek a lányok.Aztán szeánsz,és az egyik lány azt mondta:Szellem ha itt vagy jelenjen meg a falon egy zöld kereszt!Úgy volt,a lányok nagyon megilyedtek!sikoltoztak!Este nem tudtak elaludni! Másnap szoltak az osztály főnöknek.És azt mondta nem hallot semmit,pedig kint ült hajnalig!

2007.09.07. 16:22

1700-as évek elején járt az idő Elektra ekkor volt 13 éves.Szép volt aranyos,kedves,figyelmes őt mindenki szerette. De csak addig míg 1765-ben ki  nem kellet végezni.Úgyanis Elektrát megszálta az ördög!1764-ben Elektra hazafelé tartott az iskolából mikor meglátott maga előtt egy furcsa árnyékot.Nem ijedt meg de furcsálta mert abban az utcában nem volt senki vele.Ment tovább de aztán megint meglátta azt az árnyékot, ekkor már megijedt és megfordult,de megint nem látott semmit.Nyugtatgatta magát hogy ezt csak képzeli és biztos csak kimerült .Ekkor már elérte az utca sarkán levő katolikus templomot!Ekkor eszébe jutott hogy a szülei a templomba mentek ,el is indult a templom kapuja felé remélve hogy szülei körében biztonságban érzi magát.Gondolta nem maradnak sokáig  és valószínű hogy csak a pap és a szülei vannak ott.Tehát ment a kapu felé.Borzalmas sikolyokra lett figyelmes és hogy a pap ezt kiabálja:-Távozz eme Szent helyről menj vissza oda ahonnan jöttél!De mire Elektra benyitott  már nem láttot senkit!Korom sötétvolt a templomban.ebben a minutumban hirtelen az összes gyergya égni kezdett.meglátta a földön az apját és anyját vérbe fagyva.A leány szeméből könycseppek gördültek és patakokban folytak!Egy éles hangot hallott s a pap a vállára tette a kezét.Ezt mondá neki:Ne féllj gyermekem szüleid egy jobb heylre mentek ! Jer velem és nem esik bántódásod!Elektra fejében zakazoltak a gondolatok,nem tudta mi történt nem tudta mi tévő legyen csak azt tudta hogy a pap.akit oly jól ismert nem olyan mint volt.Hófehér ősz haja véres volt szeme vérben úszott szája körül peregtek a vörös cseppek!Ime a papot megszálta az ördög!A kis  Eli (Elektra) megfogta az újj amukája kezét és elment vele!Hazavitte a leányt ,s azóta eltelt fél év!Elektra elérte a 14 éves kort a pap  is nagyon megszerette a kis Elit! Az nap a pap ugy döntött hogy eljött a búcsúzkodás ideje!Leültette egy székre s eztmondta a leánynak:eljött az idő kincsem!Nekem végem de az ,,örökségem'' neked át adom!Eli bólintott és könnybe borúlt arcal lesújtotta fejét,beköttötte a szemét s lekötöte a kezét.Ekkor előjött az apja eredeti énje!Hirtelen borzalmas hideg csapta meg Eli arcát,de nem ijedt meg ám amikor meghallotta a borzalmas hangot amely eddig vigyázott rá kezdett nyughatatlan lenni....az a hang amely a mesét olvasta neki és énekelte az altatódalt....-Ó Jaj Eli!Megszálta az ördög!levette szeméről a fedőt és megpillantotta a papot aki nagyon öreg volt és abban a pilanatban meg is hallt.Egyedül maradt a világon.Mérges lett széttépte a ruháit,összekarmolta az arcát magyarán mondva megháborodott!Az emberek őt őrültnek tekintették s mivel veszélyesnek hitték ugy döntöttek ki kell őt végezni!Elektrát mártír halálra itélték!De előtte elátkozta a jelen levőket!Megmondta nekik hhogy vissza jön még és akkor elhozza a világnak a végét !Az emberek nem hittek neki és kivégezték!Eli halála nem fejeződött teljesen be eltemették de az emberek mégis ugy érzik hogy mindig mindenütt jelen van!És apróbb jeleit  be is mutatja hogy ő bizony létezik és vár hogy el jöjjön az ő ideje!

2007.08.23. 14:54

Hát nem tomm hogy ezt írtátok-e már..............XD Az egyik iskolában tábort szerveztek.Ezt a tábor már hagyomány volt abban az iskolában.Mivel az iskola hírneve nagyon jó minden évben sokan jönnek "új" gyerekek.A tábort péntek 13-án jelentették be............csak az új diákok jelenkeztek a régiek pedig elsápadtak a tábor hallatán.............A tábor július 7-én kezdődött, a gyerekek elfoglalták 3 személyes faházaikat. Lassan beesteledett és a tanárok "takarodót" fújtak.Persze ahogy ez általában szokás senkisem aludt még éjfél tájban:).az egyik házban szellemet idéztek és ezt mondogatták:::Ha itt vagy szellem,jelezdd nekünk!Kopogj 3-at és a falon jellenjen meg egy zöld kereszt.nemsokidő múlva zajt hallottak és a falon megjelent a zöld kereszt.Síkítoztak,ordibáltak de mozdulni nem tudtak.Egy percet sem tudtak aludni egész végig a keresztet bámúlták.Reggel megkérdezték a tanárukat hogy nem hallott-e éjszaka vmit? a tanár azt válaszolta h NEM pedig hajnali 2-ig "őrködött"........................................

2007.08.11. 13:43

ez ahogy írtam nagyon érdekes nah akkkor kezdem: Egy kislány haza ment az iskolából(12 éves volt)Azonnal odaült a gép elé és folyton csak az óráról 563-as szám jutott eszébe be is ütötte ezt a számot a géppbe és a gép elromlott ...aa lány anyukáját akarta felhívni hogy mi történt de nem volt kapcsdolható.pár óra múlva a lány megnyugodott de még mindig kiváncsi volt az 563-ra be is ütötte ezúttal a telefonba mikor kicsengett a lány lerakta majd újra felhívta és felvették.A romániai temető igazgatóság vette fel a telefont.És üzenték hogy ha siet megmagyarázzák neki a számot .A lány taxit fogott és elindult csak egy kcisit elkésett..az utcaszám 5 ,6,3...ehez a három telekhez tartozott a temető a kislány kiszált az emberek már vártákAz igazgató odakisérte egy sírhoz amin a lány neve szerepeltí(a lány ősének de a lány neve is ezvolt)Elisabeth norona meghalt 1563-ban a lány hazarohant később meghalt nagyon sokáig éslt és a sír felirata hárborzongató:ElisabethNorona meghalt 2563-ban

2007.07.12. 15:39

Egy kislány ment a családjával a boltok között, és a kirkatban meglátott egy gszép babát ami 4et mutat. Megkérte a szüleit, hogy vegyék meg neki a szülei így is tettek megvették neki.A kislány nagyon örült neki. Hazavitte berakta 1 dobozba és lefeküdt aludni. Egyszer csak azt hallja : 'Már kijöttem a dobozból'. Őt nem zavarja alszik tovább.Egy kicsivel később : 'Már az ágyadnál vagyok'.Egy kicsit már zavarja de ugyanugy alszik tovább. Eztkövetően:'Már a párnádnál vagyok'-Felnéz ott a baba és mire észbe kap meghalt. Másnap amikor benyitnak a kislány szülei ott találják a lányt fej nélkül és felette a babát ami már 5öt mutat. ::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::: Két diáklány lakik 1 lakásban. Az egyik elhívja a másikat bulizni de mivel ő nagyon fáradt nem akart elmenni vele. Akkor az egyik elment. Aztán eszébe jutott hogy , a táskáját fennhagyta felmegy  a villanyt nem kapcsolja fel nehogy felébredjen a barátnője. Hajnalban jön vissza a buliból látja , hogy ott a rendőrség a házban látja, hogy a barátnője ott fekszik holtan és a falra vérrel ez van írva : KÖSZ HOGY NEM KAPCSOLTAD FEL A VILLANYT ::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::: Élt egyszer egy földműves feleségével és két lányával. Egyik nap elment a pékségbe. A virágárus bódéja elött haladt el mint mindig. Most is megnézte a kínálatot.Egyszerre elakadt a tekintete. Egy csodaszép fekete rózsa volt amilyent még sohasem látott.Azonnail kiment a fejéből a pékség megvette a rózsát. Otthon az egyik kislánya éjjeliszekrényére tette egy szép vázában. Aztán este lefeküdtek aludni. Szeles , viharos éjszaka volt. A földműves fura zajokat hallott de nem törődött vele biztos csak a szél lehetett gondolta.Reggel bement a kislány szobájába s, a kislánynak át volt vágva a torka.Szép szomorú temetést rendeztek a lánynak. S, a földműves a gyász jeléül vett egy szál fekete rózsát. Azt a másik lánya éjeliszekrényére tette. S, másnap ugyanaz történt a másik lánnyal is. Szép, szomorú temetés.Megint fekete rózsa. Mire a gazda felébredt a feleségét holtan találta maga mellett. A gyász jeléül 1 fekete rózsát tett az éjeliszekrényére és 1 kést a párnája alá.Tiszta volt az ég a holdfény besütött az ablakon. A gazda felfigyelt a neszekre látja hogy a rózsából 1 kéz nyúl ki a kézben 1 tőr méretű tövis az ember nem tétovázott 1 mozdulattal levágta a kezet. Reggel az ember a pékség felé tartott. Elhaladt a virágbódés előtt látta, hogy az asszonynak hiányzik 1 keze.                                                by :           .::ZSu::.

2007.04.26. 15:00

egyszer egy gyerek otthon maradt mert mindenki azt mondta rá ,hogy félős!neve Danielle volt lány volt)!és otthon maradt este 8 kor elmenteka szülei és valami nagyon nagy dobbanást hallott a cicájának el lett vádva a feje! utánna visszament sírt! -miért nem mentem el anyuékkal???aztán egy sötét hang megszólalt! -mert megakartad mutatni milyen bátor vagy! -mi volt ez?-mondja magában a kislány. -kampókéz voltam Danielle! -honnan tudja a nevemet? -valahonnan!!! -hagyjon békén menjen el ne bántson!!! -nem BÁNTALAK csak megöllek! -NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE! -miért ne? -mert nem akarom! -De akarod csak félsz kimondani!!!!!!!!!!!!!!!!!!! A kislány nagyon félt de aztán várta a szüleit és csak várta már éjfél volt és akkor jöttek a szülei! a kislány elmondta a szüleinek mi is történt a 4 óra alatt és akkor a titokzatos sötét ember a szülei mögött állt és levágta a koponyájukat! a kilány sírt! -azt mondta az ember:-hopsz azt elfelejtettem mondani,hogy senkinek sem szabad elmondanod hogy itt voltam! aztán a kislánynak is levágta a koponyáját! és 15 év eltelt jött egy új család azokkal is ez történt!és amikor a 15-dik család jött megtört az ÁTOK! az egyik csetes!most nem tudom megnézni mi is volta a nevem mertn már régen voltam itt! de a történet jő xar volt bocs csak ezt tudtam kitalálni!

[175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]