|
A vendégkönyv jelenleg zárolva van, nem lehet hozzászólni.
[175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
Volt egyszer nagyon régen egy kis falu,ahol egy szellem kisértett.Az ott élő emberek mindig is féltek,egy bátor ember sem akatt köztük,aki elbánna a kisértettel.Összesen 300 évig tartott ez az állapot(1600-tól 1900-ig),míg nem egy másik faluból érkező ember úgy döntött,hogy megfoglya és egy profi szellemidézővel elküldik a Túlvilágba! Ez a szellem mindig éjfélkor kisértett a faluban,de teliholdkor,ködös éjszakákon és holdfogyatkozásokkor már 20:00 órától hajnalhasadásig kisértett.Ez a szellem sohasem ölt embert,csak teliholdkor,de akkor is csak férfiakat!A nőket és a gyerekeket csak riogatta.És a falusi emberek nagy része már rájött,hogy ez egy női kisértet,akit elhagyott a szeretője.Mivel mérges lett ezért a szentségtörésért,megölte a férjét egy teliholdas éjszakán.De ez a tett nem csak a férjével,hanem még saját magával is végzett(lelkileg).Ezért öngyilkos lett:felakasztotta magát!!!!!!!!!! A szomszéd falusi ember,aki jött,hogy segítsen a falusiaknak,kiderült hogy nő és az ikertestvérével jött,aki szellemidézéssel foglalkozott.A bátor nőt Elizabethnek hívták a testvérét pedig Esmeraldának hívták. Éjfélkor megtalálták a szellemet az ottani erdő szélén és épp egy arra menő férfi meggyilkolására készült.Meg is jelent egy favágóférfi,már épp készült volna,hogy lecsapjon rá,amikor az ikrek elkiálltották magukat: -Vigyázzon,ott a kisértet a bokorban!-szaladtak lélekszakadva.A favágó rögtön sarkonfordult és elrohathisz tutta jól,hogy miről helyesbítve kiről van szó.A szellem előjött rejtekhelyéről és dühösen fordult Elizabeth és Esmeralda felé.A kezében egy kés volt,amin vérfoltok voltka rászáradva.Az ikrek kissé megborzongtak,de nem menekültek el.A szellem mérgesen szólt hozzájuk: -Ti szerencsétlenek!-szólott hozzájuk egyre közeledve.-miatatok a mai éjszaka eredménytelenül végződik számomra!De talán egyikőtök lelke is megteszi,hogy ne keljen nekem bemenni a fényen át a Túlvilágba!És tán eljött az alkalom is,hogy először öljek nőt!!! Elizabethhez elé ért.A levegő folytogató volt Elizbeth aurája körül.És ezt Esmeralda megérezte,hisz ő boszorkány volt!A szellem emelte a fegyverét,amikor hirtelen tesvére elé ugrott és ŐT SZÚRTA LE!!! Elizabeth sikoltott.Ikertestvére holteste az ölébe hullott.Sirvafakatt. -Így jár az,aki az utamba áll!-sziszegte a szellem.-És rád is ugyan ez a sors vár rád is,kicsikém,ha most azonnal nem tünsz el!
Elizabeth a könnyeivel küszködve ezt válaszolja a szellemnek: -Túl sok embert öltél meg az elmúlt 300 évben és napjainkban.Most megbűnhödsz az összes halottért,de legföbbként a testvéremért lakolsz meg! A szellem egyszer csak eltünt.Hajnalodott.Elizabeth mágián elégette Esmeralda boszorkány testét és hamvait pedig elásta egy cseresznyefa tövébe.Nagyon szomorú volt,és fogalma sem volt arrol,hogy nélküle hogyan fogja el a szellemet és hogy hogyan vegye rá arra,hogy induljon el a Fehérfény felé és leljen békére.Sajnos nem tudott semmit sem kitalálni.Leszakított egy cseresznyét a fáról,megette és elment a falu vénjéhez tanácsot kérni,hátha hallott valahonnan egy-két szellemes varázslatott,amit átlagos ember is meg tud csinálni.A vén emberhez érve egyszercsak egy furcsa jel keletkezett a vállán.Furcsa bizsergés futott rajta végik.A jel egy ötágú csillag,a boszorkányok egyik szimbóluma volt.Köszönt a vénnek és elmondta az egész történetet neki.Az öregember hallgatott egy darabig majd ezt kérdezte tőle: -Ettél a cseresznyefa gyümölcséből,miután testvéred hamvait eltemetted?-a lány bólintott.-akkor ezért van a karodon az a szimbólum.Ez a jel jelzi,hogy megkaptad Esmeralda összes varázserejét és tudását!Itt ez a könyv,ebben sok varázslatot megtanulhatsz és elsajátíthatsz. Egy régi,poros könyvet adott a kezébe.Amikor megéríntette,furcsa bizsergés és fájdalom hasított végig rajta és barna szeme zöldszínűen felvillant!Aznap éjjel elment Esmeralda cseresznyefájához és várt.Egyszercsak megjelent a kisértet és így szólt: -Rosszúl tetted,hogy itt maradtál,kisasszony!Most a Te életednek is vége akér csak a bolond testvérednek! -Még csak az hiányozna,hogy elmeneküljek-hangzott a válasz-akkor cserbenhagynám a testvéremet és a falusi embereket!Már így is túl sok vért ontottál! És elkiálltotta magát:"Földön ragatt szellem,ki itt álsz elöttem,takarodj a pokolba,vagy térj nyugalomba a mennyben!"Zöld fény villant és a szellem előtt két kapu állott:egy piros és egy fehér.Lehetőségett kapott arra,hogy eldöntse:a menny vagy a pokol.A menny kapuja felé vette volna útját,de az bezárúlt elötte.A pokol kapujából ördögök jöttek elő,megfogták a nő lelkét és behúzták a kapun.A két kapu eltünt.Hitelen úhy tetszett,mindha megváltozott volna minden.Békére lelt a környék.A lányt hősként ünnepelték.Az öreg favágó,akinek megmentették az életét,oda ment hozzá és ezt mondta:
-Hálám jeléül,amiért te és testvéred megmentettetek,fogadd el tőlem ezt az apróságot. Egy gyűrűt nyújtott át neki.A fia küldte neki,ugyanis megkérné a kezét.A lány elfogatta és meg is tartották az esküvőt.Boldogan éltek míg megnem halltak.
|
Volt egyszer egy lány akit sziminek hivték |
Szóval, a történet ott folytatódik, hogy Jorge mindent elmond Marinának.
- Tudod kislány, Te azért lehetsz vámpír, mert már az ükanyád is az volt. Igazán szép nő volt, mondhatom...De abban az időszakban, amikor nagy harcok folytak köztünk és a vadászok között, óvatlanul ment el vadászni. Soha többet nem jött haza. Én találtam meg a holttestét. De ne félj, nem vagyunk rokonok.
- Ugyan miért félnék? Vámpírrá tettél, nem kell félnem. Nem ölhetnek meg, megerőszakolni se tudnak, mert hiszen, nekem már minden ember préda...Ahogyan Neked is.
-Ez így van, de tudod tündérkém, még sokat kell tanulnod arról, hogy hogyan élj vámpírként. A napfénytől már a naptej sem véd meg.- kacagott.
- Hahaha. Hú de nagyon jót nevettem. Éhes vagyok!- fanyalgott Marina.
- Jól van jól. Elmegyünk vadászni. Például jó lesz az egyik helyi diszkó? Ott sok idióta részeg ember van, azt sem tudják majd, hogy mi történik. Ha viszont nem eszel, legyengülsz, és za egész társadalom rajtam fog röhögni, hogy a tanítványom éhenhalt.- így gondolkozott hangosan Jorge.
Fél órával később, már az egyik hírhedt szórakozóhelyen üldögéltek, és ittak. Hamarosan kiszemelte Marinát egy jóképű srác, majd nem sokkal később odasomfordált hozzá és meghívta egy italra. Marina elfogadta, és miután elfogyasztotta ez italt, megkérdezte a fiút, nem megy-e ki vele az utcára, egy cigit elszívni. A fiú beleegyezett, és később pár részeg fiatal lány bukkant a holttestére az egyik közeli sikátorban, ahova hányni mentek. Természetesen szóltak a tulajnak, és hamarosan mentő, rendőr, és még tűzoltó is állt a sikátor előtt. A törvényszéki orvosszakértő nem tudta mire vélni a fiú nyakán éktelenkedő harapásnyomokat. A jegyzőkönyvbe nem merte beleírni, mert attól félt, őrültnek néznék, ha azt írná a jelentésbe, hogy egy vámpír végzett a fiatal fiúval.
Folyt.köv. Közkívánatra. |
|
Van aki hisz a szellemekben, s van, aki nem – manapság ők vannak többségben, habár a világ más tájain még mind a mai napig élénken élnek az ősi hitvilágba vetett hit. Leginkább a Távol-Keleten találkozhat az ember szellemhittel. Pl. nem egy ismerősöm mesélte, hogy ő kint élt Thaiföldön, ahol teljesen természetes volt, hogy a vendéglátó család házában szellemek is laknak, úgy beszéltek róluk, mint ha élő emberek lennének. Van, ahol kicsiny házikókat építenek számukra, és azt felszerelik minden jóval, hogy a kedvükben járjanak. De pl luxuslakok, szállodák, vagy korházak mellett már egész nagy épületek is találhatóak a számukra.
Azzal a szándékkal írom ez írást, hogy néhány tévhitet s félelmet eloszlassak a kísértetek világával kapcsolatban.
A szellemeket több szempontból is csoportosíthatjuk. Talán az egyik legfőbb lényeg, hogy a szellem egy itt ragadt, vagy már fénybe megtért, s önként szellemlényről van szó.
Vannak az itt ragadt szellemek – őrájuk illik inkább a kísértet fogalom is. Hogy miért ragadnak itt, annak több oka is lehet, pl.:
|
|
- Házi szellemek – ha az élő személy nagyon ragaszkodott a lakóhelyéhez, mert mondjuk rengeteget dolgozott azért, hogy azt felépítse, annyira kötődik hozzá, hogy halála után sem hajlandó azt elhagyni. Lelke továbbra is ott marad, s nem hagy nyugtot az ott élő halandóknak. Leginkább az új odaköltözött lakóknak okozhat kellemetlenségeket. Innen ismeretesek a rejtélyes ajtócsapkodások, ijesztő hangok, kopogások. Durvább esetben a kísértet megtámadhatja az embereket, pl.: lelöki őket a lépcsőn, megrángatja hajukat, eldugja személyes tárgyaikat, kiveri kezükből a forró kávés csészét, esetleg egyéb fizikai erőszakot alkalmazhat. De az ember álmaiba is beférkőzhet, ezzel rémálmokat okozva, vagy csak egyszerűen felriasztja őket alvás közben, valamilyen fogdosással, vagy idegen ijesztő hangokkal Őket nevezik kopogó, kopogtató szellemeknek is. Voltaképpen az a céluk, hogy elüldözzék az ott lakókat, gyakran is kerül ki az „eladó” tábla ezekre a házakra, mert a lakók félnek, nem hinnék el nekik a velük történt rejtélyes eseteket, s nem is tudják sokszor, hova fordulhatnának segítségül. Sok ilyen kísértethistória ismeretes Angliából, Skóciából, néhol egy-egy ilyen kísértetkastélyt kifejezetten turistalátványként hirdetnek, s utakat, nyaralásokat szerveznek az utazási irodák.
- Nem csak házakhoz, személyekhez is kötődhetnek szellemek. Pl. egy igen féltékeny férj halála után is tudni akarja felesége nem lép-e téves útra. Vagy egy élő rokon is fogva tarthatja szerette szellemét a ragaszkodásával.
- Sok kísértet azért nem hajlandó elhagyni az árnyékvilágot, mert ő úgy gondolja neki még dolga, küldetése van ezen a földön. Pl.: egy befejezetlen könyv megírása, vagy egy szülő, aki úgy érzi kötelessége megvédelmezni gyermekét, s családját.
- Erőszakos halált halt szellemek – ők már nem csak házakban találhatóak meg. Gyakorlatilag bárhol előfordulhatnak. Ismeretesek azok a kísértethistóriák, amikor egy házban kegyetlen gyilkosság történik, s a lélek nem tud elmenni, nem találja meg a fényfolyosót és itt reked. Ők is lehetnek rosszindulatúak. Szellemként ragadhatnak itt az öngyilkosok is. De minden más esetben amikor hirtelen halált hal valaki, pl: autóbaleset, áramütés, egy végzetes fejbelövés egy háborúban – a lélekben nem is tudatosul, hogy ő már nem él, olyannyira hirtelen érte a halál. Sokáig úgy él a szellemsíkon, hogy ő azt hiszi, még mindig hús-vér ember.
Az emberölés áldozatai olykor megpróbálják környezetüknek, s szeretteiknek tudtára adni – vagy keresnek egy szellemlátót, médiumot – hogy ki az elkövető. Ám gyakran sikertelenül. Egyrészt mert a legtöbb ember nem érzékeli a szellemek jelenlétét, másrészt a rendőrségnél s bíróságokon nem elfogadott az ily módon feltüntetett bizonyíték. Bár a valóságban egyes esetekben kérnek a nyomozók segítséget parafenoménektől, szellemlátóktól, és még ha segít is ez a módszer megtalálni a gyilkost – a legtöbb rendőr materialista beállítottságú, és nem szívesen nyilatkoznak ezekről az ügyekről a sajtónak.
Rendkívül fontos hangsúlyozni a temetési szertartás fontosságát! Mert ez nem csupán valami bevett szokásként őseinktől örökölt rituálé, hanem a holt lelkek nyugovóratérésének legfőbb feltétele. A temetési szertartás azért elengedhetetlen, mert ilyenkor nyílik meg a lélek számára a Fényfolyosó, ennek hiányában itt ragad a Földön, s ki tudja mikor lesz csak lehetősége újra a Köztes létbe eltávoznia. Sok csatában elesett katonának azért kóborol a lelke, mert nem lett méltó módon végső nyugalomba helyezve, mondjuk egy névtelen tömegsírba földelték el, mint egy állattetemet. Erre pedig sajnos végtelen számú példa van a történelemben, ezért a látók találkozhatnak akár több ezer éve bolyongó római harcos kísértetével, aki azt sem tudja hol van, mi van, és mennyi idő telt a történelemben az ő halála óta, és azt hiszi, még mindig tart a háború. Ezért is lehet látni ill. hallani televíziókban újratemetésekről, megemlékező szertartásokról, hogy ilyenkor ismét megnyíljon a Fényfolyosó a kóbor lelkek számára.
Néhány tanács, ha kísértetek jelenlétére gyanakszunk.
Mindenek előtt fontos leszögezni: a szellemeket nem irtani kell! – tiszteletteljesen kell velük szemben is viselkednünk, ne provokáljuk őket sértő szavakkal sem.
Ha egy házban van egy kellemetlenkedő szellem, amire a fentírt jelekből következtetni lehet, hívjunk olyan illetékes személyt, aki kifejezetten szellemekkel, spiritualitással foglalkozik. Ők a megfelelő szertartás segítségével meggyőzik a kísértetet, hogy ő már meghalt, semmi keresnivalója nincs itt, és ne zaklassa az élőket. Megnyitják nekik a fényfolyosót, amin a köztes létbe távozva új életet választhatnak maguknak. Előfordul, hogy egy makacs szellemmel igencsak meggyűlik a médiumok baja, egy ilyen „hazaküldő” szertartás akár órákat is igénybe vehet.
Fontos! Az élő embernek fizikai teste van, táplálkozással, mozgással s egyéb módon bioenergiát termel, ezzel tartja fenn testét, s saját magát. Egy itt ragadt szellemnek viszont nincs fizikai teste, ezért energiája sem! Így arra kényszerül, hogy élő emberek bioenergiájából lakmározzon, és talán ezzel árt a legtöbbet mindenkinek. Mert ez az egyik ok, hogy embereket szállnak meg.
Ewee^^
|
 |
|
Már egy hete csak feküdt az ágyban, szinte fel sem kelt. Alig tett meg pár lépést; azt is csak a szükségletei elvégzése miatt. Napok óta csak konzerveket evett, s szintetikus porokból készült italokat ivott. A gyomra már összeszûkült, nem fért bele semmi. Voltak olyan pillanatai – fõleg az elsõ napokban –, amikor egy egész elefántot meg tudott volna enni; legalább 5 liter vizet egy húzásra magába tudott volna dönteni.
\tA szobában, amelybe már napok óta be volt zárva, csak egy ágy volt, attól jobbra még egy ajtó, ahol a WC volt. Nem szívesen szeretett odajárni, fõleg amiatt, ahogy kinézett. A WC kagyló oldala szinte hiányzott, így amit „beletett”, az szinte ki is jött. Lehúzni nem lehetett; gyomorforgató bûz keringett a levegõben. Lassacskán kezdett hozzászokni a légkörhöz, s ahhoz, hogy örökre itt kell majd maradnia.
Nem voltak ablakok, nem voltak lámpák, nem volt kijárat a szobából, se bejárat. Az egész olyan volt, mint egy kocka belseje, ahonnan nincsen kiút. Vagy az éhség, vagy a félelem, vagy a magány végezz vele. Egyik rosszabb volt, mint a másik. Nem mert arra gondolni, hogy mi lesz majd vele. Nem foglalkoztatta már a külvilág, nem törõdött már az élettel. Belefáradt az örökös küzdelembe; inkább óriási falakat emelt maga köré, melyeket senki nem tud áttörni.
Ilyenkor úgy teltek a napok, mint az évek. Napról-napra jobban látszik az arcodon a nyomor, a sötétség, s a kiábrándultság. Kiábrándultság a világból, mert mi szép van benne? Nem érheted el, amire vágysz; nem tudott elérni a célod, amit szeretnél. Szakadék szélén a felhõkön lovagolsz, s tudod, hogy ezek bármikor eltûnhetnek alólad. Egyszer, csak köddé válnak, nem lesznek többé álmok. Zuhansz lefelé a végtelen szakadékba, melynek nincsen feneke. Ha mégis sikerül elkapnod egy újabb felhõt, még mindig ott lebegsz a szakadék szélén. Ha végül a földnek csapodsz, ide jutsz.
Õ már itt volt, jóideje már.
Amikor felkel, csak körbenéz, s nem tesz meg egy lépést se, csak áll. Kinyitja a napi konzervet, s eszik belõle egy pár falatot. Magába önti azt a szintetikus löttyöt, s máris boldog. Úgy érzi friss erõre kapott; úgy érzi máris övé a világ, s meg tudja menteni. Ekkor jön az ébredés: Õ AZ, AKIT MEG KELL MENTENI.
|
|
A tök történelme
Egy régi ír legenda szerint egy Jack nevű férfi olyan rossz ember volt, hogy nem nyert bebocsátást a mennybe, de a pokolba sem, mert túl sok tréfát űzött az ördöggel. Így halála után a földön kellett éjszakánként bolyongania, vállán egy lámpást hordozva. Lámpása egy kivájt növény belsejébe helyezett izzó szén volt. A babonás emberek, hogy elűzzék Jacket, hasonló lámpást raktak ablakukba vagy a házuk elé. Ez a szokás elterjedt az Egyesült Államokban is, ahol a tököt használták világító eszközként, amely a halloweeni hagyomány részévé vált. Hogy a dolog még félelmetesebb legyen, a kivájt tököt emberi arcra emlékeztetően lyukasztották ki, melynek résein keresztül szűrődő fény világít. |
Sötétség borította be a csöndes kisvárost. Mindenhonnan üres, fekete ablakok bámultak engem, én meg csak mentem tovább mindaddig, míg elértem a legmesszebb lévő kunyhót, ahonnan gyertyafény szűrődött ki, jelezve a bajt. A hogy közelebb értem, hangos jajgatások törték meg a síri csendet. Megint. Már rég megszoktam, mindig ez történik. Vérfagyasztó sikolyok, keserves rimánkodások. mindenkit megrázna egy ilyen jelenet, de én csak érzéketlenül benyitottam, és ekkor mintha megérezték volna jelenlétem; hangosabbak lettek a kiáltások, mindenki magához szorította az ágyban fekvőt. Remélték, hogy akaratuk teljesül, és szerettük nem hagyja el őket. Érdekfeszítő ez az eredménytelen kitartás, mellyel a lehetetlent akarják megkísérelni.
Nincs már időm, kezemben életének fonala, melyet egy életen át gombolyítottam, és most elérkeztem a végéhez. Itt az idő...
Mérhetetlenül keserves kiáltások közepette hagytam el a házat. A szerencsétlen harca végetért, és most nálam van lelke. Elviszem, el messze mindenkitől a semmibe, mert mindenkinek ez a sorsa; általam elválni ettől a világtól.
Ez így lesz az idők végezetéig. A kegyetlen harcot, mely majd elmos minden emberi jelet a Föld színéről, mely kihalttá változtatja a golyóbist, senki se élheti túl. Akkor a gonosz veszi át a hatalmat, a világ sötét borzalommá válik, a szellemek, démonok, szörnyek birodalmává lesz míg meg nem jelenik egy fényes szikra. Megszületik majd újra az egyetlen, ki véget tud vetni a gonosz hatalmának, és újra benépesíti a Földet, engem megint aktívvá téve, hiszen én csak az emberek életét vagyok képes elvenni.
A végső pusztulás után marad az üresség. A sötét, csöndes üresség, melynek közepén árnyékom lebeg majd reménykedve abban, hogy valahol majd újjáéled. |
Az elözöt is én írtam:
|
Freddy Krueger hosszú évek óta borzolja az idegeket és tartja rettegésben a környéket. Számtalan fiatalt üldözött már a halálba, s úgy tűnik, semmi sem állíthatja meg, semmi sem pusztíthatja el. A környéken mindössze egyetlen tinédzser maradt életben, aki hamarosan rájön, hogyan pusztíthatná el végérvényesen
rülFreddy Krueger újra lecsap. Elsőként Alice barátját öli meg, majd hamarosan elintéz mindenkit, aki a lány környezetébe kerül. Alice egyetlen lehetséges szövetségese Amanda Krueger, Freddy régóta halott mamája. Krueger mama előélete zaklatott, hiszen azután adott életet szörnyszülött fiának, hogy őrültek házába zárták. Amanda lelke csapdába esett, de ha Alice-nek sikerül megszabadítania, a mama megfékezheti vérszomjas fiacskáját, Freddyt... t gyilkost
| A fiatal Kristen rettegve számol be gyanújáról, biztos benne, hogy Freddy Krueger viszatért. Minden éjszaka rémálmok gyötrik, s egyre gyakrabban fordul elő, hogy beleálmodja barátait is, akik ezáltal maguk is belekerülnek a vérfagyasztó álomba. Mindezek ellenére mégsem veszik komolyan, s amikor a lány meghal, barátjának húga, Alice lép a helyébe, aki hamarosan rájön, hogyan számolhat le Freddyvel. |
A harmadik részben hét tinédzser küzd Freddy ellen a zárt osztályon, rémálmok közepette. Freddy ˝játszik˝ velük, hiszen minden áldozat erősebbé teszi őt. A túlélők felveszik a harcot álmaik megrontója ellen: a mágia erejét vizsgálva kiderül, hogy Freddy átkát csak testének újratemetésével törhetik meg. Amikor minden jóra fordulna, Freddy múltjából újabb meglepetés bukkan elő, ami után senki nem érezheti magát biztonságban még a valóságban sem.
Öt éve már, hogy Nancy Thompsont rémálmok gyötörték az Elm utcában. A házba új lakók költöznek: a Walsh család, apa, anya, Nancy és a 17 éves Jesse. Jessét a beköltözés pillanatától kezdve rémálmok gyötrik, de a szülei nem aggódnak, azt hiszik, hogy csak a beilleszkedés nehézségei viselik meg a fiút. Jesse azonban már tudja, hogy a házban valamilyen titokzatos, ördögi erô mûködik, mert aggasztó jeleket tapasztal. Az év leghűvösebb estéjén például nagy a forróság, a háztartási berendezések pedig teljesen önálló életet élnek. Jesse új barátnőjéhez, Lisához fordul, és lassan összeáll a kép az épület lidérces múltjáról és Freddy Kruegerről, akit már évekkel korábban meggyilkoltak. Hiába tudják azonban, hogy Freddy már nem él, a férfi egyre gyakrabban jelenik meg Jesse álmában, sőt a fiú úgy érzi, hogy Freddy sötét, titokzatos, gyilkos énje egyre inkább elhatalmasodik benne. Amikor aztán kiderül, hogy Jesse egyik tanárát meggyilkolták, a fiú azonnal magát érzi felelősnek, azt hiszi, hogy a szörnyűséget ő követte el. Hogy elkerülje a további bonyodalmakat, minden kapcsolatot megszakít szeretteivel, a szüleivel és Lisával, kizárólag az egyik barátjában bízik meg, akit arra kér, hogy virrasszon vele. Az éjszaka során Jessén eluralkodik a gonosz, a benne lakozó Freddy kitör és végez a baráttal. Jesse most már teljesen Freddy hatalmába kerül, és a gyilkos őrjöngésnek szinte lehetetlen az útját állni. Ám a fiúnak segít Lisa, aki minden erejét összeszedve legyőzi a gonosz erőket.
Lillus
|
|
| Volt egy kisfiú... |
| Volt egy kisfiú aki mindig a plüssmacijával aludt. De aznap éjjel a maci leesett az ágyról és begurult az ágy alá. A fiú erre felriadt. Lemászott az ágyról, és bebújt az ágy alá. De onnan nem jött vissza. Hirtelen a padlón vér kezdett csorogni az ágy alól. Reggel amikor a szülei látták, hogy a kisfiuk nincs az ágyban, azonnal aggódni kezdtek. Az apukája észrevette a vértócsát a földön. Eltolta az ágyat és a földön a kisfia maradványaira bukkant. És az egyik levágott kezében a maciját szorongatta. |
|
| Volt egy kisfiú... |
| Volt egy kisfiú aki mindig a plüssmacijával aludt. De aznap éjjel a maci leesett az ágyról és begurult az ágy alá. A fiú erre felriadt. Lemászott az ágyról, és bebújt az ágy alá. De onnan nem jött vissza. Hirtelen a padlón vér kezdett csorogni az ágy alól. Reggel amikor a szülei látták, hogy a kisfiuk nincs az ágyban, azonnal aggódni kezdtek. Az apukája észrevette a vértócsát a földön. Eltolta az ágyat és a földön a kisfia maradványaira bukkant. És az egyik levágott kezében a maciját szorongatta. |
|
Mellanyi irta Halálos halgatás
Egy nő, még mikor fiatal volt, külömböző, babákat tervezett és készitett el, a gyerekeknek. Sajnos a nő, egy olyan anyagot használt, ami káros az egészségre. Amikor az első gyermek meghalt, nem nagyon tudták, mi történhetett. Teltek a napok, és egyre több gyerek vesztette életét, valami különös dolog miatt. A szülők úgy gondolták, csakis a nő tehet róla, ezért élve eltemették, a babáival együtt. Több száz év telt el, nyugodtan, addig a napig, amig Jessica a váosba érkezett, 17 éves, kanaszlányával. Az embereknek, nagyon ismerős volt, a lány, hiszen hasonlitott, arra a nőre, akit 900 évvel ezelött, elástak, az akkori lakosok. A fiatal lány, akit Emilinek hivtak, egyre rosszabbul érezte magát, és folyamatosa, babákról beszélt. Elkezdett ő is babákat késziteni és odaadta a gyerekeknek. A gyerekek persze elfogdaták és bologan játszottak vele.Az egyik éjjel valaki, lassú, halk léptekkel mászott, a padlón, Emili ágyáig. Ő nem ébredt fel, mert bevett egy szem altatót, hogy aludni tudjon. Másnap reggel, sehol nem találták, meg a lányt. Csak egy nagyon pici elő babát találtak, aki nem beszélt. A gyerekek, akiknek a babákat adta, egyre kevesebbet beszéltek. És Parker Joahna mindenkiért eljött. |
Aki akar folytatást a történetemben, írjon a raynie666@citromail.hu-ra. Ha tudom, elküldöm e-mailben.
BloodRayne |
A petróleum lámpa
Ennek a lámpának nem volt szép a lángja.2 lány éjnek idején egy napon kiszökött az utcára, a szülők aludtak mit sem sejtve. A lányok elhaladva egy régi romos házikó mellett elhatározták bátorságuk bizonyítására, hogy bemennek oda. Ott semmit nem találtak végigjárták a sötét házat de csak egy petróleumlámpát találtak. Elhatározták, hogy hazaviszik. Először a kissebbik lány vitte haza majd lefekvén ágyába különös hangokat hallott, reggel végiggondolta a történteket de semmit nem mondott barátnőjének, mert úgy gondolta csak képzelődött. Másnap a másik lányka vitte haza ugyanaz történt vele mint barátnőjével félt nem is tudott aludni. Délután a kislány átment a barátnőjéhez és ő elmondta az éjszakai eseményeket.A 2 lány nagyon megilyedt. Negyedik napon visszavitték a lámpát. Úgy gondoltak ma nyugodtan aludhatnak...de tévedtek, ismét hangokat halottak ezúttal tisztán értették hogy: "meghalsz".
Következő napon a nagyobbik lány váratlanul eltűnt sehol sem találták majd délután a kislány barátnőjét keresve sétálni indult és megtalálta cimborája hulláját a romos házikó mellé akasztott petróleumlámpa mellett. |
A véres kezű Mary-játék.
Egyszer régen még az 1900-as idők kezdetén,volt egy kislány aki az édesanyjával ment bevásárolni.Az eggyik boltban egy gyönyörű porcelánbabát pillantott meg,s kérlelte az anyját hadd vegyék meg.
Mivel az édesanya szerint rendkívül hasonlított a nagyanyja babájára amit ő nagyon szeretett megvette a kislánynak.
De a baba megvétele után a kislány hangokat kezdett hallani és állandóan csak sírt.A sok sírástol olyan betegsége keletkezett hogy az orvosok nem tudták meggyógyítani.
Amikor a a szülők hazajöttek a kislány temetéséről észrevették hogy a baba keze véres és arcán ördögi mosoly honosodott meg.
A szülők berakták a babát egy fekete zsákba vittek magukkal egy ásót és a szeméttelepen elásták több mint 20 láb mélyen.
Teltek az évek,a szülők elfeledték a dolgot nagynehezen és lassan megöregedtek és meghaltak.
DE MÉG NINCS VÉGE!!!!!
A szeméttelepen a babát néhány kíváncsi iskolás megtalálta.
A zsák szétrohadt az idők múlásával a föld besüllyedt és a baba...
A babának semmi baja nem lett.Puha föld vette körül,nem érhette sérülés.
Az eggyik iskolásnak megtetszett és hazavitte.Dícsérték is otthon szép tisztaságáért,gyönyörű aranyszőke hajáért,mélybenyúló tengerkék szeméért,és az angyali mosolyáért a szép rózsaszín arcán.
Miután már mindenki lefeküdt a kislány hangokat hallott úgyszintén mint az előző.De mivel már nagy volt észrevette a hosszabbra nyúló mosolyokat az ördögi arcon.
Fogat a babát és szaladt és szaladt és szaladt ahogy csak a lába bírta.Mikor odaért a szeméttelephez a babát teljes erejéből visszadobta a sok értéktelen szemét közé.Lassan hazament a sáros földúton és mikor hazaért megint hallott halk suttogásokat amik egyszercsak...hirtelen...elhalkultak.
Felment,lezuhanyzott és lefeküdt aludni.Egyszercsak hajnali 3 órakkor pontban,megcsörrent a telefon.A lány szobájának ajtaja,pont a folyosó arra a felére nézett,ahol a telefon volt.
Felvette,s egy lányos hang szólt bele:-Szia,Mary vagyok.Itt vagyok a szeméttelepen.Akarsz velem játszani?-s lerakta.
A lány mitsemsejtett és elindult a szobája felé.De a telefon megint megcsörrent,s ugyanaz a hang szólt bele:-Szia,Mary vagyok.itt vagyok a sarki bolt előtt.Akarsz velem játszani?-s megint lerakta.
A lány már kicsit elgondolkodott de aztán csak álomnak hitte és megint elindult a szobája felé.De a telefon megint megcsörrent,felvette és beleszólt:-HAGYJ BÉKÉN!!!
De a hang megincsak így kezdte:-Szia,Mary vagyok.Itt vagyok az ajtó előtt.Akarsz velem játszani?-s lerakta.
A lány szívét félelem fogat el s várta a következő hívást.De nem jött.A lány kinevette magát,a végefelé már majdnem ő is elhite hogy igaz te jó ég! De a telefon megcsörrent,s a hang így szólt.-Szia,Mary vagyok.Itt vagyok mögötted.Nézz csak hátra!
A lány hátranézett,de nem volt ott senki,a telefonba megint megszólalt a hang:-De,de ott vagyok egy kicsit jobbra,na még egy kicsit...
A lány a lépcső tetejére nézett,s mondta a hang:Ott,ott.Igen,énvagyok...megint.
A baba volt.Ördögi mosollyal hófehér arcán,piszkos hajába bogarak másztak,tengerkék szeme vérben forgó tüzzé vált,s szakad poros ruhájában ült,véres kezét a lány felé kitárva.
A lány sikoltozott ahogy csak a torkán kifért.
Az édesanyja és az édesapja kiszaladt,s odafutottak a lányhoz.
A lány elmondta hogy miért sír,de a szülei mondták hogy az csak egy baba,s még egy légynek sem tudna ártani.A lány magyarázta hogy ez már nem baba.ez már nem játék nézzenek rá hisz ez már nem gyermekjáték.
De a szülők csak szép tiszta porcelánbabát láttak ami a lépcső teteján,magányosan ül.
A lány másnap reggel annyit agyalt a dolgon hogy agyvérzést kapott.A szülei bevitték a kórházba,de minthiába.
A lány barátai is értedültek a dologról és a szülei elmondták neki hogy mik voltak az utolsó szavai,tettei...hazugságai.
A lány barátai azonban elkérték a babát,s mondták hogy ők megtartják mert nekik oyl sokat jelentett mint barát,legyen valami emlékük is rólla,néhány fényképen kívül.
A babát elvitték a szeméttelepre ahol megtalálták.Körbe állták és varázsigéket mormoltak.De mindhiába.Az eggyik fiú odatérdelt a baba mellé s halkan a fülébe súgta:-Tudom hogy ki vagy...
A baba arca hirtelen mogorva létet mutatott.S mondta:Tudod?
És hirtelen nekiugrott a fiú nyakának.harapta s harapta míg egy eret el nem harapott s a fiú félig élettelen teste a fördre zuhant,várva a lassú,könyörtelen halált.
A többiek megijedtek de csak egy menekült a halál elől.
Végignézve a többiek halálát,rémületében egy hatalmas követ kapott fel és s szétverte a baba testét.Csak a fejét hagyta meg. A testét elégette s látta hogy a baba arca fájdalmas de egyben haragos ábrázatra gerjett.A lány föléhajolt és megkérdezte miért tette ezt?!
A baba szeméből gyűlölet tört elő s hangos átkozódást mondott mélyen a lány szemébe.De mielőtt befejezte volna,felgyújtotta.
A baba porait szétszórta a szeméttelepen,a halott barátait eltemette,s csendben hazament.
De megviselte a dolog.Mert a baba átka kevés volt,de mégis elegendő ahoz hogy a lány öngyilkos legyen...
VÉGE
By:Hone onna
Ha továbbra isugyanilyen történeteket akartok hallani akkor írjátok meg!;)
|
2. A vérszomjas madár!!
Az erdész éjszaka sétált csendesen az erdőben. Minden gond nélkül. De egyszer csak ilyen hangokatt hallott:
Ríííí!Ríííí!Ríííí!Ríííí!
Az erdész megijedt, és mikor hátranézett, egy óriási vérszomjas madarat látott! Futni kezdett, de nem győzte erővel! És aztán.. A madár felfalta az erdészt... ROSSZ HÍREM VAN!! OTT VAN A KERTETEKBEN!!!
Remélem hogy tetszik! ja, és én írtam a Siba sibaaa-sat is!:P:)
Vámpír, alig várom a folytatást!:P:) tök izgalmas! |
A nagyanyám még kiskorában bújócskázott a barátaival. A nagyi várta a hunyót, de még nem jött... Aztán szép lassan leszállt az éjszaka. A nagyi látta, hogy a barátai már rég hazamentek. És ő egyedül maradt. Aztán szép lassan vánszorolt eyedül at úton. A nagyi rémes hangokat hallott, majd egyre gyorsabban futni kezdett... Majd odaért egy lámpához, és megnyugodott hogy nincs ott senki. De aztán... Hirtelen ez a hang hallatszot:
Siba-sibaaa! Siba-sibaaa!
És a nagyiszörnyem megrémült. A házuk előtt találták meg, a nagyi három napig lázasan feküldt az ágyában.
NÉZZ CSAK HÁTRA!! OTT VAN! |
Rie Mare
Ha valakinek Halál Közeli Élméyne van, egy adományt kap. Egy adományt, amely rosz. Jennífer Morgen egy középiskolás lány, orvostanhalgatóként tanul, az egyetemen. A halál esetek érdeklik őt a legjobban. Este közepén, érkezett egy halott, akinek furcsa halála volt. Testén nem lehetett látni, sérűléseket, és belső sérülései sem voltak. A halál oka szívleállás lehetett. Éppen kezdte volna a boncolást, mikor észre vette, hogy egy tetoválás van, a bal karján. Rie Mare. Latin szó, a Kaszás. A lány szív verése felgyosult és inkább másnapra halasztotta a bocolást. Zuhanyozás közben, látta, hogy a jobb karján elkezdett sötétleni egy folt. Nem törődött vele, egésszen addig a napig amíg a Rie Mare felirat meg nem jelent a karján. A halott érkezése után 3. napon jelentkezett. A lány egyre furcsábban viselkedett, egyre jobban érdekelte, milyen érzés lehet, ha egy élő ember fekszik, ezen az aszatlon? Sokszor, élő ember boncolt fel. késöbb, mikor a rendőrök megtalálták, a bíroság halálra itélte. De nem halt meg egésszen.
Rie Mare, vigyázz ha meglátod a jelet, mert Jennyfer ott vár, hogy végezzen veled.
Amy Bennington voltam. |
A vámpírokról mindig azt irják vérszívók és érzéketlenek.....hát amiket olvastam nem inden van ugy ahogy azt megirták...
Évszázadokkal ezelőtt mikor még az emberiség 3 ágra szakadt. Vámpirok, farkasok. És persze emberek akik nem is sejtve a világ végének küzeldtét.
I.
A Sentdragon kastély
A mai napon nyílvánitották ki Evolet hercegnő eljegyzését. A hercegnő eleétől fogva ellenezte az esküvőt, de nem tehetett semmit. Legalább is azt hitte. Apja kőkemény akaraterejű, rajta nem hatnak az álszent beszédek... Így hát ugy döntött elmegy, itt hagyva a kastélyt a csillogást és a családot. El is indult le a partra mikor meg látot egy embert. Arccal lefelé feküdt nem mozdult. Nem habozott oda sietett hozzá. Megforditotta s szíve egyszerre csak nagyot dobbant. Egy férfi volt az. Sápadt volt az inge véres, haja fekete és a szeme barna. Érezte muszáj rajta segítenie.....gyorsan bevitte a parton levő kis kunyhóba. Levette az ingét és egy nagy seb tátongott az oldalán. Gyorsan kitisztitotta és bekötözte. Evolet a szárnyai alá vette a furcsa jövevényt. Eltelt 3 óra és végül felébredt. Odament, nyásasan beszélt hozzá. Megkérdezte a nevét : - Aroon vagyok! - felelte. A fiúnak is tetszett Evolet, s nem győzte megköszönni neki, hogy megmentette az életét. Megígérte neki addig mellette marad míg felépül. Telt s múlt az idő s szívükben egyre jobban érezték a lángolást, szerelmet. Valaki a kastélyból kifigyelte a lányt, hogy tóparta igyekszik. Elmonda a katonáknak akik a nyomába szegődtek. Vágtattak egészen a szerelmesek fészkéig, de túl későn jöttek addigra Aroonnek se híre se hamva. Evolet megelőzte őket s adott Aroonnak egy csónakot...Könnyes szemmel bucsuztak egymástól de nem örökre!
Megigérte neki, adig nem hal meg mig ujra együtt nem lesznek! Forró csókot adtak egymásnak s elhajózott. Minél távolabb volt a horizonton annál jobban szorult össze mindkettőjük szíve....
Ha akartok folytatást írjátok meg léccy:D
Köszike
By: Evolet |
[175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Frissítés
Föl állt a szőr a hátamon miközben olvastam!!!!
Na írd csak továb, folytatásban!!!
