Rémtörténetek - G-Portál

Egyszer hallottam egy régi legendát. Félelmetes, és hihetõ. Ezt mesélem most el.
Történt még 1750 táján, hogy volt egy híres festõ: Alfonzo Dermento. Hihetetlenül beleszeretett egy nap Sharlotta Derako-ba. Nem sokkal késõbb feleségül kérte, a hölgy pedig igent mondott.
Boldogan éltek, csupa hazugságba burkolózva, mert Alfonzo nem mindig mondott igazat. Sharlotta pedig a hazugságot mindig elhitte. Egy nap Alfonzo megunta Sharlottát. Unta a lassú, kellemes tempójú életstílusát, és unta a csókjait is. Úgy döntött, megöli. Éjjel, amikor a nõ már mélyen beburkolózott az álmok világába, Alfonzo leszúrta, véletlen balesetnek álcázva, aminek a rendõrség bedõlt.
Dermento más nõ után nézett. Ekkor talált rá Ramonára. Kecses, kifinomult hölgy volt, aki az akkori korban úrihölgynek számított.
Pár év elmúltával Dermento erre a hölgyre is ráunt. Unta a mozgását, a beszédét, a suttogó hangját, a csókjait. Mindent unt. Elhatározta, hogy õt is megöli. Eközben Sharlotta szelleme a bosszút forralgatta.
Ramona is meghalt, ugyanúgy, mint az elõzõ feleség. A két nõ szelleme a túlvilágban találkozott, és együtt szõtték tovább bosszújukat.
Alfonzo pedig mit sem sejtve élte tovább életét. Pár hónap elmúltával pedig ismét rátalált a következõ áldozatára, Sylviára. Kedves, aranyos nõ volt, ugyanúgy, mint elõzõ feleségei. De Dermento erre a nõre is ráunt. Mindent unt már rajta: csókját, ruháit, átlagosan lassú járását, kecsességét, kedvességét, haját, szemét, száját, minden! Õt is, ugyanúgy "balesetként" megölte.
A három nõ most már együtt kezdte szõni a bosszú hálóját, míg rájöttek, hogy Alfonzoval is végezni kell.
A férfi ezután a 3. haláleset után is más nõk felé kacsintgatott, de ekkor már nem vett feleségül senkit. Egy nap a 3 nõ szelleme úgy döntött, hogy eljött a perc, mikor megölik Dermentot. Feljöttek a szellemvilágnak nevezett alvilágból, és megkeresték a férfit.
Nem sokkal késõbb, a férfi már holtan feküdt, de a nõknek ez sem volt elég!
Eltüntették a holttestet, hogy senki ne tudja hogy hova tûnt a férfi.
Utána soha többé nem keresték sem a nõket, sem a férfit.

Mókás halál

Szép, lassú tempóban közlekedtünk az utcán újdonsült pasimmal, Gerivel. Akkor vettem észre a halálomat.
A falra volt festve festékszóróval. Egy fura kis fej volt. Mosolygott. Leginkább egy smile-ra hasonlított.
Nem nagyon törõdtem vele. Geri nem látta az arsot, aki mókásan meredt maga elé.
Mikor Geri az ajtóhoz kisért elbúcsúztunk, s egy kicsit sem féltem, hogy történni fog velem, vagy vele valami. De kellett volna. Aznap láttam õt utoljára.
Este egy csepp gond nélkül feküdtem le otthon az ágyba. Aludtam, mikor a szörnyûség történt.
Egy piros szempár lesett be az ablakon, és meredten nézett maga elé, a fenyegetõ, vérpiros szemével. Egy árny suhant el felettem, és többé nem voltam képes élni. Meghaltam. Az árny, a szempár tulajdonosa végzett velem. Egy kés állt a mellkasomban.
Nemsokkal késõbb szellemként kellett élnem további hátralévõ életemet. Megkerestem Geri lakását, és bementem. Tudtam, hogy engem úgyse lát, és a fal is ajtó nekem.
Nem esett szerencsére semmi baja, de mikor megtudta, hogy mi lett velem, sírni kezdett. Elég durván.
Utána kezdõdött csak a durva rejtély! Elkezdtek meghalni az emberek. Én voltam az elsõ, utána valami Spring Daniella, és a férje Spring József. Aztán egy gyerek, illetve 14 éves lány Mikó Réka, és a szerelme Swarckovszkí Hugó. Mikor megtudtam, hogy mit láttak a haláluk elõtti napon, nagyon ledöbbentem. Mindegyikük egy mosolygós, mókás arcot látott. Mikor megkezdõdtek a nyomozások, tanukat kerestek. Többen is jelentkeztem, és õk azt mondták, hogy láttak mindegyik halott közelében egy mosolygós arcot. Azok a tanuk még aznap éjjel a halálukat érték, a szempár, és az árny miatt.
Végül megtudtam az igazságot, és egybevágott minden az én halálommal is!

Mindenki látta az arcot, akik meghaltak, köztük én is. Akik ezt az arcot látták-közelrõl, távolról- mind meghaltak. Geri nem látta az arcot, ezért õ túlélte, de pl. a Spring család mindkét tagja alaposan megnézték az arcot. Aki látta tehát azt a smile-t meghalt, még aznap éjjel. Az árny végzett vele. Azóta gyilkol az arc, és az árny.

:) Ha ilyen mosolgyós arcot látsz, meghalsz! :)

A cukorka

Volt egy kislány, aki szép, meleg idõben megkívánta a cukorkát.
Lement hát a botba, és vett magának abból a finom, piros cukorkából. Mikor kilépett a boltból meglepõdve olvasta a cukorka nevét a zacskón: "Véres cukorka" Nem ez szokott rajta lenni, hanem valami más. Talán:" Piros, vagy Ízes Cukorka". MIndegy. Nem tûnõdött ezen sokáig, kinyitotta a zacskót, és bevett egy cukorkát. Utána azon nyomban a földön felküdt görcsös rángások közepette. Lassan, és fájdalmasan halt meg. A zacskó utána is a földön hevert, összes cukorkájával benne.
Nemsokkal a lány halála után arra sétál az öreg, hajléktalan, és látja, hogy ott van egy zacskó, teli finom, édes cukorkával. Nem várt õ tapsra azonnal, marékkal vett ki belõle, és betömte a szájába. Azon nyomban meg is halt. Õneki nem voltak görcsös rángatásai, nem is lassan, hanem gyorsan, fájdalommentesen halt meg, amiatt, hogy sokkal több cukorkát tett be a szájába.
Nem sokkal késõbb ott volt egy kisfiú a szüleivel. Meglátta a teli zacskót, és odarohant. Szülei intését, miszerint nem szabad a földrõl enni cukorkát, és semmi mást, nem hallotta meg. Vett egy szemet, és betette a szájába. Õ is a földön hal meg görcsös rángatások közepette. Szenvedett, és a szülei hívták a mentõt, de mire kiértek, addigra már a gyermek halott volt.
Egy orvosnõ is kiváncsí volt a cukorka különleges, és fura hatására, ezért vett egyet, és bekapta.
Azonnal meghalt. A rángatások lassanként szünni kezdtek, és már meg semm moccant a nõ, míg ki nem esett a cukorka a szájából.

A tároló

....Csak a boltból igyekeztem hazafelé. Anyám küldött le tejfölért, meg egy kis csipszért, mert jöttek a nyagyiék, és hogy legyen min elcsámcsognunk nekünk is.

Akkor vettem észre az autót, és a tetejét. A tetején egy fura doboz volt, bizonyára oda volt ragasztva. Belefért akár egy felnõtt is, és az autót is magasabbnak lehetett vele nézni.

Eltûnõdtem, vajon mit vihetnek benne. Talán azt, amire gondolok? Vagy valami mást? Nem tudtam, higgyek e magamnak, vagy tényleg mást visznek benne.

Otthon megkérdeztem anyut, aki azt mondta, hogyvalami húsdt, és nem embert.

- KIslányom! Most mondd meg miért szállítanának embert abban a tárólóban!? Biztos valami húst szállító cég volt az, és abban tényleg húst szállítottak. Esetleg bõröndöket. Kislányom, pont abban szállítanának embereket, olyan könyöretelen körülmények között? DEhogy is! Az húszállító volt.

Nem tudtam, hogy higgyek e anyámnak. Tényleg húst szállított volna? MInd1. Hiszek inkább anyunak.

Másnap megint láttam az autót. A szokásos helyétõl 1 méterrel arrébb állt. Megint eltûnõdtem, hogy mit szállítanak benne. Utána nem láttam se suli elõtt, se utána.
De másnap igen. Ott állt a suli elõtt. Egy kis ideig még vizslattam ,majd utána kilépett belõle egy fiatal férfi.
-Szia, kislány. Te ott laksz a környéken, mert sokszor láttalak arra. Én is épp hazafelé igyekeztem, éas megláttam a sulidat, gondoltam megvárlak, és megkérdezem: hazavihetlek?
- I....iii...ii...gen ott lakok a környéken, de köszönöm, nem kell hazavinni, mert én inkább gyalog megyek, úgy is be...be kell mennem a boltba.
-Biztos inkább gyalog mész?
-Ii...ii..gen, gyalog. De köszönöm, ho...hogy fe...fel ajánlotta.
-De akkor is eljössz velem, és hazaviszlek!- Azzal betuszmákolt a kocsijába.
Egy ideig a hátsó ölésen utaztam, egy másik lánnyal. Összeismerkedtem vele. Ancsinak hívták. Jóban lettünk, s amikor az egyikõnk sírt, a másik vígasztalta, hogy minden rendbe jön. Csak egymásra támaszkodhattun addig, míg a Fõnök, ahogy mi ketten neveztük meg nem állítatta az autót a Vezetõvel.
-Állítsd meg az autót, János! Felküldöm õket.
Mi tudtuk, hogy ránk gondolt.
Felparancsolt minket a tárolóba, amibe már tudtam, hogy mit tesznek, és a sejtéseim teljes mértékben beigazolódtak.
Mikor kiléptünk a kocsiból ott volt egy létra, amit azelõtt még sohasem láttam, vagy nem is volt ott.
-Másszatok fel, és menjetek be az oldalánál található ajtón. Ott bent majd a gondotokat viselik holnapután estig.
Mikor bemásztunk egy kis helyiséget pillantottunk meg. Bent egy 15-16 éves lány ült.
Jól megismerkedtünk, és nagyon megkedveltük. Lunának hívták, és tényleg 15 éves volt. A lányok akiket elraboltak oda dugták el, a tárolóba, és Luna gondozza õket pár napig, utána meg meghalnak. A vigyázólányokat évente cserélik le. Õvelük is végeznek.
Mikor Luna elmondta mi is fog történni velük pár nap múlva, mindhárman sírva fakadtunk. Megtudtuk, hogy mi is történik nemsokára mindhármunkkal. Aznap este nyugodtan aludtunk, de az utolsó éjjelünkön én nem bírtam aludni. "Másnap meg fogunk halni, Jesszusom!" Valami ötletet kellett szõnöm, hogy hogyan szökhetünk meg. Sikerült! Kész volt az ötlet, a lányok betig mellettem futottak. Már elég távol voltunk az autótól, mikor meghallottuk, hogy nyílik a kocsiajtó, és kilép rajta a Fõnök. Azt az éjszakát semelyikõnk sem élte túl.
Az emberrablók azóta is csak ölik az ártatlan lányokat, és vigyázókat. Mi is így haltunk meg.
Vigyázz, mert te leszel a következõ!

..."Nem találták soha sem meg."

Ettõl minden olvasó megijed.
Nemrégiben megöltek egy lányt New Yorkban. Semmit sem tudtak róla. Csak puszta kirablásnak indult, s gyilkosság lett a vége. A gyilkost azóta elfogták, s mégis naponta jönnek a bejelentések egy titokzatos gyilkosról. A rendõrség mégsem tesz meg mindent a rend érdekében.
Akkortájt halt meg Anne Goldberg is. 18 éves volt, és már egyedül élt. Mikor vasárnap este éjfél körül lefeküdt nem hallott vagy látott semmi gyanúsat. De mikor 1 órával késõbb a csap csöpögésére ébredt, elkezdett reszketni.
FElkapcsolta a villanyt, és.... A falra felírták vérpiros betûkkel, hogy : Most véged!
Anne elkezdett keservesen sírni, s utána összeesett. Többé nem kelt fel onnan. DE utána a rendõrség sem találta meg a holttestet.
Utána következett Anne legjobb barátnõje, Jill. Õ a szüleivel élt, de semmi akadálya nem volt annak, hogy a titokzatos gyilkos megölje. A szobájában aludt, mikor hirtelen zajt hallott a fürdõszobájából. Bement, s mégis nem talált a zaj tulajdonosára. Utána az anyja sikoját hallotta, majd az apjáét. Nagyon megijedt! DE ugyanakkor nem mert lemenni. Ott fent rettegett egy órát a szobájában, mignem elaludt. MIre felkelt a falra felirták az anyja vérével, hogy: "TE VAGY A KÖVETKEZÕ!" Ettõl nagyon megijedt, és észrevette, hogy vérzik. 5 perc múlva már holtan feküdt a földön.
Azóta, hogy azt a lányt megölték furcsa gyilkosságok történtek, amiket azóta sem oldottak meg a rendõrök. MIndenki, akinek köze volt az ügyhöz, vagy a lányhoz, akár a gyilkoshoz különös relytéjes módon meghalt.
Akik meghaltak nem találták meg soha sem.
SEnki sem tudta az okát a gyilkosságoknak, de egyszer csak véget ér a mészárlások sora.
Ha ott élsz New Yorkban, akkor te leszel a következõ!

"Ez senki sem éli túl!"

Egy szép napsütötte keddi napon épp a rokonainkhoz mentünk vacsorázni. Nagyon jóra sikeredtek az ételek, és épp menni készült a vendég sereg, mikor hirtelen elment az áram.
Egyszer csak egy férfi sikolyát hallottam meg. Valószínüleg a velem srégen ülõ fiatal férfi sikoltott, eddig ismeretlen okokból.
Utána kicsivel késõbb visszajött az áram. Amit láttunk, az meghökkentõ, félelmetes, és nagyon durva volt: A férfit levágták a fejétõl, és az ernyedt teste a földön hevert. Karjai még a székbe kapaszkodtak.
Tõle pár lépésnyire a szék mögött egy fiatal lány állt csupa feketében. Mindene fekete volt, a haja, a szeme színe, a ruhája, még a körmei is olyanok voltak. Kivéve a bõre: az hó fehéren virított, szerintem a sötétbe is észrevehettük volna.
MIkor megszólalt, mindenki megijedt:
- Senki sem éli túl!
Ennyit mondott, majd megint elment az áram. Mikor ismét láttunk már nem volt ott a lány.
Hónapokkal az eset után megint meghívtak minket, csak ezúttal ebédre. Ott volt minden ember, aki aznap is ott volt. Az ebéd megintcsak finomra sikeredett, és jót szórakoztunk.Uána megint jött az áramkimaradás, és a sikoly. Ezúttal egy nõ hangja csapta meg a készülõdés halk moraját. Mindenki kövé dermedt. Volt aki csak félig vette fel a kabátját, és úgy állt meg, valaki, még csak a széktõl és az állástól félúton lévõ testhelyzetében maradt. Utána hirtelen felkapcsolódott a villany: mindenki a hang irányába nézett. A széken hátradõlõ, közepes korosztályban élõ nõ ült, félig levágott fejjel. Keze az asztalon hevert, és egy-egy újja hiányzott is róla. A lány megint ott volt. és megint megszólalt:
- Senki sem éli túl!
Az események csak zajlottak, és zajlottak. Mindig, minden hónapban volt egy ilyen ebéd vagy vacsora, ahol sorra haltak meg az emberek ezeken a módokon, ahogy a nõt, és a férfit is megölték. Mi persze hülye módon mindig részt vettünk ezeken az összejöveteleken. Mindig ott voltnuk ezeken, mígnem már csak mi, és a vendéglátó család maradt életben. De akkor is elmentünk, és ott már senki nem maradt életben. Mindenki meghalt fura mód egyszerre. Csak aznap a lány, akirõl kiderült, hogy a vendéglátó családban a lányoknak az unokatestvére volt, teljesen mást mondott:
-Ma senki sem éli túl!
Egyetlen, rövidke, 2 betûbõl álló szót rakott a mondathoz, mégis azzal nagy változás történt. Meghalt 12 ember az összejöveteleken. Íme az oka, hogy a lány miért gyilkolt:

Régen ez az unokatesó nagyon jól elvolt az unokahúgaival. Szintetestvérek voltak. Mígnem az uncsihugok szülei megtiltották a találkozókat, ismeretlen okokból.
Ez a lány, mint utána kiderült Amarilla bosszút esküdött, hogy visszahozza az unokahúgait, és boldogan élnek vele 3-an. A szüleik nem engedték meg, hát persze hogy nem. De a unokatesók el akartak vele menni. A 2 lány szülei is bosszút forraltak, hogy megölik Amarillát. Sikerült is nekik. Ebbe a kis unokahúgok majd belepusztultak. Amarilla viszont nem nagyon hagyta magát, és visszajött szellemként. Azóta a család, aki megölte a lányt nagyon boldogan éltek, és ugye a havonta tartott vacsora, és ebédparti nagyon jó szórakoztatás volt nekik. Egy kicsi lelkiismeretfurdalásuk sem volt.
Mikor Amarilla ezt látta nagyon mérges lett, és úgy határozott, hogy minden embert, aki arra a partira eljött megöli, kivéve az unokatesóit.
Így végett vetett a rendszeres találkáknak, és megölt engem is. Azóta mellé szegõdtem, és együtt olyan embereket ölünk meg, akik ugyan úgy elbántak az unokahúgaikkal, mint vele.

Vigyázz, mert te leszel a következõ, egy családi összejövetelen!

Halálos olló

Mikor Godwinék odaköltöztek Angliába nagyon boldogok voltak, s semmit sem sejtettek, hogy vajon ki élt elöttük abba a házban.
A lányuk Gordella különös felfedezést tett: a lakásban a szobájában az egyik szekrény fiókjában talált egy végrendeletett, amire ráírták rikító piros betûkkel: Bevégeztetett. Levitte a szüleinek megmutatni, mire õk megmagyaráztak, mit jelent a bevégeztetett:
- Azt jelenti, hogy megtörtént, eldöntött, beteljesült. Szóval, ennek a végrendeletnek az írója már a földben nyugszik, és beteljesedett, amit a végrendeletben írt.
A kislány végigolvasta a rendeletet, és ez állt benne:
Név: Milla Richardson
Születési dátum:1995.07.28. 15 éves.
Végrendelet szövege: Szeretném, ha az anyám semmit sem örökölne a dolgaim közül, legfõképpen ne a Naplómat. Apámnak pedig a hõn áhított szekrényt adják oda, minden holmival benne. A testvéreimnek adják a ruháimat, valamint a szobámat, és az íróasztalomat, minden dolgával, mi rajta/benne van. A Naplómat temessék el velem a koporsómban. Márványkõ sírlapot szeretnék rajt a ezzel a szöveggel:
"Hollófekete haja volt, és fekete szeme. Csak úgy ragyogott az a hajköteg az aranyló napfényben."
És temessék mellém az ollót is.
Aláírás: Milla Richardson
Nagyon fura volt, hogy a végrendelet írója még csak 15 éves volt, és vajon honnan tudta, hogy õ meg fog halni? A kérdések csak úgy cikáztak Gordella fejében.
Aznap este ezt meg is tudta. Mikor lefeküdt Milla Richardson szobájában megjelent valami árny.
Gordella felült az ágyon, és ijedségében elkezdett sikítani.
- Cssssss!!!!-Csitította az árny.- Nem kell félned, nem bántalak. Segítened kell nekem. Mivel olvastad a végrendeletemet csak te tudsz segíteni.
-Miben kellene segítenem? És ki vagy te? Meghaltál, vagy élsz még? És....
-Csssssss!!!! Késõbb mindenre választ kapsz.Segítessz, vagy sem? Mert ha nem, akkor baj lesz!!!
-Oké, miben kéne segítenem?
- Engem 5 éve megölt egy ember. Abban kéne segítened, hogy megkeressük, és megöljük közös erõvel. Utána szabadon engedlek, és kisegítelek a szellemvilágból.
-Ölnöm kellene?
-Igen. DE ELÕTTE TE HALSZ MEG. Majd szellemformát adok neked, amivel láthatatlan tudsz maradni egyes embereknek.
-Meg akarsz ölni?
-Ne aggódj, Gordella, nem fog fájni!- Azzal Milla, az árny a bizonyos ollóval levágta a lány feját, ami a földön landolt.
-Most már szellem vagy.
-Fej nélküli?- Kérdezte Gordella.
-Nem. De mától csak Milla leszek, te pedig Ella, mert az rövidebb.
Azzal elindultak a hosszú úton. Ahogy Milla említette, hogy ölni kell tényleg öltek. Mikor elértek Milla gyilkosának házához, csak úgy, hagtalanul besurrantak, majd megkeresték a hálószobát.
Mikor megtalálták megölték az embert: levágták ollóval a fejét.
Ellát elfogta a boszúvágy és úgy határozott, hogy elkezd embereket, Milla gyilkosával azonos korban lévõ férfiakat ölni. Milla is csatlakozott hozzá. MIndegyiket a bosszúvágy hajtotta, és egyik sem tudott ellenállni neki. Hagyták, hadd sodorja õket a bosszúállás vágya.
Azóta ölik a 37 éves férfiakat.
Vigyázz, mert az apád lesz a következõ!!!

A lány

Réges-régen, talán 1910-ben volt egy nagyon csúnya haláleset.
Egy 13 éves lányt, Nicolát megölte az anyja. Beledobta az udvaron lévõ kútba, csak azért, mert nem szõke haja volt, hanem hollófekete.
Ez a lány azóta kísérti az oda költözõ családok gyermekeit.
A halála után pár évvel Mr. Bronson és felesége költöztek Nicoláék házába. Friss házasok voltak, még gyerekük sem volt. Egy nap megáldotta õket az Isten, és gyermekük született. Elnevezték Anikolnak. Fura név volt, de nekik tetszett. Anikol egyre csak cseperedett, nõttön-nõtt. Nemsokára már 11 éves lett. Ekkor jött el a pillanat az életében, amikor megszûnt dobogni a szíve.
Anikol épp a kútba dobálta a nagyobb köveket, mikor anyja, Msr. Bronson szólt neki, erre õ a ház felé nézett.
Mikor újra a kúthoz fordult meglátta Nicolát, rothadó, zöld színû arcával, és hosszú fekete hajával.
Anikol felsikított, és rohanni kezdett, de nem sok sikerrel, mert Nicola megfogta a lábát, és a kútba hajította a kislányt. Csupán 1 emlékük maradt a lányukról: egy leszakadt ruhadarab.
Az emlékek csak kínozták õket abban a házban, már 1 hét elteltével is felmentek a lány szobájának ajtajához, és beszóltak neki, hogy vacsora. Mikor lementek akkorra jutott eszükbe, hogy a kislányuk már nincsen. Úgy döntöttek, elköltöznek abból a házból.
Nemsokkal elköltözésük után érkezett oda a Thompson család 2 gyermekével, Péterrel, és Júliával.
Õk is egy szép nyári estén a kútnál ütötték agyon az idõt: beszélgettek, nézeggettek a kútba, és dobálták belé a köveket. Ekkor jött el a pillanat, hogy végezzen velük is Nicola.
Kilépett a kútból, mire a gyerekek elkezdtek futni. Õk sem sok sikerrel. Megfogta Péter lábát, aki segítségért kezdett kiáltozni. De Júlia már messze járt, mire meghallotta. Visszarohant Péterért, de Nicola õt is elkapta, és beledobta mindkettõ gyermeket a kútba.
A haláleseteknek azóta sem lett végük, noha már 2010-et írunk. A kutat sikertelen próbálkozások után sem sikerült megsemmisíteni, és Nicola azóta is öli a gyerekeket bosszúból, amiért az anyja megölte õt.

Ne költözzetek abba a házba ahol kút van, mert Nicola úgyis megtalál!

A játszótér

Volt Gyõrön kívül egy kietlen falu, ahova csak hétköznap jártak, hétvégén egyetlen egy ember sem volt. Elmondom hát az okát.

Egyszer, réges-régen volt egy kis falu Gyõr mellett: a Hagyma névre hallgatott. A fura alakú kis házak, és annak színei döntöttek a falu nevérõl. Ebbe a faluba sokan költöztek, és sokan mentek. A Godwin család elköltözése után 1 héttel odaköltözött a Vincze család 3 lányával. Az apa orvos volt, a feleség, Vinczené pedig tanár. A gyerekek a következõ születési rendben sorakoznak fel: Lilla 14 éves, Lara 14 éves, 9 hónap van közte és Lilla között, Laura 13 éves. Ez a család költözött hát Hagymára. Mikor odaköltöztek alaposan felfedezték a környéket ráakadva a kietlen, üres, szinte már kopásnak indult játszótérre. Ezen a csodás, egyszerû kedd délelõtt bementek hát felfedezni a játszit. Mivel sem szombat, sem vasárnap nem volt, ezért a lányok nem voltak veszélyben. Minden nap kijártak a játszira, és jót szórakoztak. Akkor jött el az esõs, szürke felhõs szombat. A lányok már nagyon beleélték magukat a mindennapi játékba, így kérlelték az apjukat:

- Apa, légyszí, hadd menjünk le a játszira!!!! Csak 10 pecre! Kérlek!

Hosszas kéretés után az apja beleegyezett. Kicsit hintáztak, és utána jött a baj. Hirtelen leszállt egy fura köd.

- Apa, apa, hol vagy?-keresték a lányok az apjukat.

- Itt vagyok, lányok! Csússzatok le egyszer a csúszdán, és utána megyünk haza. A lányok lecsúsztak a csúszdán, de utána többet nem mentek haza. Néhány nappal a haláleset után a szomszéd asszony kopogott Vincze úr ajtaján.

- Kedves Vincze úr! Részvételemet szeretném kifejezni a lányok halála miatt! Én is nagyon megkedveltem õket ez alatt az egy hét alatt. Segíthetek esetleg valamit intézni a temetésbe?

- Nem, köszönjük szépen Mikó néni, már megvan a temetés. Köszönjük, hogy kifejezte mélységes szomorúságát.

- Mikor lesz a temetés? Ha nincs ellenükre elmennék letenni végsõ tiszteletemet a kislányok elött.

- Persze, nyugodtan tessék eljönni. Holnap lesz délután 1-kor. Az események lezajlása után a Vincze család elköltözött, és helyette a Bidó család költöztek oda. Nekik 2 gyermekük volt: Péter 13 éves, és Petra szintén 13 éves. Ugyan az történt az elsõ pár, sima hétköznapi napon: minden délután játszani mentek, majd eljött nekik is a szombat. Azon a szombaton õk is elmentek a játszótérre, csak a különbség az volt, hogy akkor nem esett az esõ, hanem sütött a Nap. Ugyan az volt akkor is: hintázás, csúszdázás, majd eljött a köd, és vele együtt az utolsó csúszás, és vége, itt megtörtént a második eset. Hát ezért nem jártak arra a játszótérre hétvégén. Itt az ok, amiért minden hétvégén arra tévedõ gyermeknek a vesztét okozza a köd, és az utolsó csúszás:
Évekkel ezelõtt egy kislány eljött erre a játszótérre a szüleivel. Lecsúszott a csúszdán, de mire leért csak egy kést látott maga elõtt, és abba beleesett. Azt a játszóteret lebontották, majd odakerült az új, szuperjó játszi. A lány a játszótér alatt nyugodott. Megesküdött rá, hogy minden hétvégén arra tévedõ gyerek meghal egy bizonyos köd által. Azóta öli ez a lány a gyerekeket.

Vigyázz, mert te leszel a következõ!

VÉR ESÕ