Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.

Idézett hozzászólás:

Új történetek háza (Horror regény)     Sosem felejtelek el   Ostoba gyerek voltam, mert nem vettem észre a jeleket. Utólag visszatekintve minden olyan egyszerűnek tűnik. Annyira átlátszó volt, és mégis elhittem az egészet. Már bánom.   Kisváros volt a mienk. Az emberek nagyon közvetlenek voltak egymással. Mindenki úgy beszélt, úgy viselkedett a másikkal, mintha valami közös dolog összefűzné az embereket. A legkisebb bajban is kiálltak egymás mellett. Nem voltak nagy viszálykodások. Nem voltak pereskedések. Egyszerűen éltünk. A várost 1827-ben alapították az idetelepült európai, holland gyarmatosítok maroknyi családjai. Édesvölgynek nevezték el a fekvése miatt. A táj gyönyörűséggel töltötte el az embereket. És valóban csodálatos vidék volt a miénk. Kis gyerekként az öcsémmel rengeteget játszottunk a városka melletti erdőkben. Rohamoztunk nagyokat, bújócskát játszottunk, sőt volt, hogy időnként sikerült kicsalnom Peggy Sue-t, az osztályunk legszebb lányát és vele barangoltam be az erdő mélyére. Szerettem itt élni. De jól emlékszem 1917 telére. Ezen a télen kezdődtek a bajok. Én 16 éves voltam akkor. Az emberek sorra betegedtek meg, és haltak bele valamilyen iszonyatos korságba, ami pokollá tette az életünket. Pontosan feltudom idézni azt az félelmet, amit édesapám szemében láttam akkor. Nagyon félt, de nem a családja miatt, hanem saját magát féltette a betegségtől. A fertőzött embereket mind elszállították a New Hamptshire-i szanatóriumba, hogy ott halljanak meg békében... legalábbis nekünk ezt mondták. Az öcsémet, Pete-et is utol érte a járvány. Akkor láttam először azt a borzadályt, amit a vírus okozott. Pete fejfájásra panaszkodott és magas láza volt. A szüleim nem akarták, hogy elszállítsák őt is karanténba, ezért otthon ápolták. Ha bárki kérdezte, nekem azt kellet mondanom, hogy Pete-et elküldték a szüleim New Portba, hogy ne legyen kockázatnak kitéve. Eközben az testvérem egyre rosszabbul volt, és kezdett nagyon elváltozni a külseje is, legalább is nekem mindig ezt mesélték a szüleim. Apámék nem engedtek be hozzá, ám leleményes kis srác voltam, és tudtam a módját, hogy hogyan jussak be a kis szobába, ahol ő feküdt. Bár ne tettem volna.A szoba ablaka a kertre nézett és be volt az is függönyözve. Sokat játszódtam odakint, és nem akarták a szüleim, hogy meglássam az öcsémet, elég volt azt a förtelmes szagot érezni, amiről azt mondták, hogy a kenőcs, amivel Pete bőrét ápolják. Az egyik éjjelen kilopóztam az udvarra. Egy tölgyfa állt pontosan a ház mellett. Gyakran másztam fel oda, cukkolni Pete-et, mert ő még túl kicsi volt, hogy megmássza a fát. Egy hatalmas ág nyújtózott a házunk fölé, azon másztam át a tetőtéri ablakhoz, amit mindig nyitva tartottak a szüleim, hogy a ház jobban kiszelőzzön. Azt terveztem, hogy a tetőtérből fogok lemenni a kis szobába. Az ablakhoz érve olyasmit éreztem, hogy ide most nem feltétlen kellene bemennem, de a kíváncsiságom nagyobb volt és az egyik lábam átemeltem a párkányon. Rettentő sötét volt oda bent. Azon töprengtem, hogyan fogom megtalálni a lejáró deszkáját. Amikor már a az ablakon belül voltam, és ép letenni készültem a lábam, csak akkor ütötte meg az orromat a förtelmes bűz, ami ott fent is keringet. Öklendeztem, a szemem is könnybe lábadt. Rögvest fordultam is vissza az ablakhoz, megbánva a csínytevésem. A förtelem szaga keringet a tetőtérben, de az ízét csak ezután éreztem meg. Ahogy próbáltam visszakapaszkodni a tölgyre Pete hangját hallottam magam mögül. - Thomas? Csak bámultam az ablakon kifelé. Nem akartam megfordulni, mert tudtam, hogy valami olyat fogok látni, ami nem fog jól esni. Eleve a gondolat, hogy a hang nem lentről a kis szobából jött, hanem közvetlenül mögülem. Pete köhögése nyöszörgéssel párosult. - Thomas? Még mindig nem reagáltam. Vártam, hogy felébredjek. Kisvártatva Pete egyenesen fuldoklani kezdett. Csak ekkor fordultam meg. A legsötétebb sarokban volt. Köpött egyet, és a nyála a padlóra érkezett közvetlenül elém. véres volt. Közelebb léptem hozzá. Nem tudtam, hogy min járkálok, de recsegett valami a lábam alatt, és az nem a korhadt deszka volt. Kinyújtottam a kezem felé. A bőréhez értem. Az arcát érintettem meg, de semmit sem láttam. Nyálkás volt a tapintás. Pete megrezzent és vele láncok is rezdültek. Hörgést hallatott. Hátat fordítottam neki. Szívesen rohantam volna az ablakhoz, hogy eltűnjek, és elfelejtsem ezt az éjszakát, de ehhez nem volt szívem. Ő a testvérem, akivel éveken át együtt voltam jobban és mindenféle rosszban. elindultam a komot felé. Odaérve kihúztam a fiókját. Emlékeztem, hogy apám midig ide tette, ha volt tartalék gyertyánk. Belemarkoltam a viaszrudak közé, úgy ötöt-hatot vehettem ki. A zsebemből előszedtem a pipadohányos zacskómból egy gyufát. Még a szatócstól loptuk Pete-tel, amikor egyszer le lettünk zavarva sütőrumért. Emlékszem, hogy köhögtünk, amikor először betöltötte a tüdőnket a dohány füstje. Később híre kelt, hogy a Rodeck fivéreknek van egy zacskó dohányfüvük. Büszkén húztuk ki magunkat az osztálypadban és senkinek sem cáfoltuk meg a hírt, hogy bizony, mi már pipázunk. Persze csak egyszer volt elég bátorságunk rágyújtani, de a zsákmányt mindig magunknál tartottuk, hogy bármikor elővehessük, ha éppen dicsekedni szeretnénk vele. A markomba fogtam a gyertyákat, és leguggoltam, hogy a gyufa fejét végighúzzam a padlón. Szikrázott párat, és lángra lobbant, de a gyertyákat nem gyújtottam meg vele, mert azok a földre zuhantak, amikor a fény betöltötte a padlás sarkát. A látvány örökre az agyamba égett. Éveken keresztül izzadságban forgolódtam miatta éjelente, gyakran láttam újra, az álmaimban. Időnként nappal is felrémlett a kép, és olyankor minden vér elszállt az ereimből, fal fehér lett a bőröm, hideg verejték verte ki a testem és csak rángatoztam. Emlékszem, ahogy Pete ott állt a saroktól nem messze. Szemein a púpillák ki voltak tágulva. Az egyik keze a földhöz volt láncolva, a másik keze viszont nem volt meg. Csak egy csonk ágaskodott helyette. A teste teljesen szürke volt. Több helyen hiányzott a bőre, és ami még iszonyúbb, hogy hús is eltűnt helyenként róla. A lábszárai szabályosan csak két csontból álltak, bőr alig volt rajta. Pete haja szálakban hevert a padlón. Fülei, ajkai és a szemhéja hiányoztak. Az orrából is le volt metszve egy kisebb darab. Az arcán egy ideg rángatózott folyamatosan. Nem nézett a szemembe, csak maga elé bámult, üres, üveges tekintettel. Elejtettem a gyufát is, és rohanni akartam kifelé a szobából, de mozdulni sem bírtam. A szememmel a sötétséget pásztáztam, és a kezemmel egy másik gyufa után kutattam a zsebemben. Egy maroknyi került elő, de ahogy egyet ki akartam húzni az összes a földre zuhant. Képtelen voltam levenni a szemem a sötétségről, és úgy kutattam a földön elgurult gyertyák után. Végre a kezembe akadt egy gyufa, és egy gyertya is. Ismét fény árasztotta el a kis sarkot. Pete tekintete még mindig merengett a semmibe. Féltem, de nem tőle. Tudtam, hogy ő sosem bántana. A látvány volt elborzasztó. Kiabálni akartam, de a hang a torkomban megfagyott. - Thomas.Ismételte a nevemet. A szemei még mindig a semmit fürkészték. Jobban szemügyre vettem. Eltűntek a kikötött kezéről az újjak. A lánc szabályosan megnyúzta a csuklóját. körülötte száraz ürülék hevert a földön, az ropogott a lábaim alatt. Az arcán az idegrángás még mindig járt. Az ajkai helyett a fogait láttam. Némelyik ki volt törve, némelyik egyszerűen feketére kopott. A korona leugrott volna róla? Vagy összeroppant a fogsora? - Pete... Pete, itt vagyok. Elfojtott hangon beszéltem. A szememben gyülekeztek a könnyek. - Ki tette ezt veled? Pete csak nézett a semmibe. A földön néhány ampulla volt. Mind törött. Injekciós tűk, és fekália mindenhol. Ez lenne az oltóanyag, amivel gyógyították? Vagy csak érzéstelenítő? Vagy valami más? A combján hosszú csíkban hiányzott a hús. Szabályos metszésekben volt lenyúzva. Abba az irányba fordítottam a tekintettem, amerre Pete is nézett. Valami volt a másik sarokban. Ahogy megfordultam, fény megvilágította a padlás túlfelét. Minden világossá vált bennem is. Az iszonyat csak ekkor következett be. Sosem láttam még szörnyűbbet, és sosem féltem még jobba. Egy asztal volt tőlem néhány lépésre. Vér száradt rajta. Valahol láttam már ilyen asztalt. Az öreg Sztrepov volt a város egyetlen mészárosa. Nála lehetett a háziállatokat olcsón levágni, és elkészíteni. Neki volt egy kisebb mészárszéke, és ott álltak hosszú sorban ugyanilyen asztalok. Hentes asztalok voltak azok, amiken a húst felvágták. Vastag nyelű kések voltak az fába állítva. Néhány darab csont hevert alatta. Ahogy közelebb és közelebb mentem, úgy fogtam fel, hogy mit látok magam előtt. Pete hiányzó kezének a csontjai hevertek egy edényben. Mellette száradt vérrel teli üvegecske állt. Fölötte a pallóra akasztva lógott hosszú csíkokban a lehámozott bőr, és minden felé vágó alkalmatosságok. Egy darab besózott emberi hús egy másik edényben. Öklendeztem, és ordítani akartam, de képtelen voltam a félelemtől akár egy nyikkanást is kiereszteni a torkomon. Pete végignézte, ahogyan aprólék készül a kezéből, a lábszáraiból. Istenem... Mit tettél!? Istenem! Hátráltam a testvérem felé. Hitetlenkedve néztem az asztalt, és fel akartam ébredni ebből a pokolból. Petehez fordulva ismét megkérdeztem, hogy ki tette ezt. De válasz helyett, csak egy könnycsepp csordult végig elszürkült arcán, a rángatózáson, és végül az álláról a földre csöppent. A szemei egyre fátyolosabbak lettek. Láttam már sírni. Egyszer, az egyik nyáron, amikor felmásztam a tölgyfára megpróbált utánam mászni. Csak nevettem rajta, de ő nem adta fel. Újra és újra nekilódult, hogy feljusson, de mindig visszapottyant a fűbe. Az egyik alkalommal rosszul esett és a keze maga alá fordult. Keservesen sírt, és erre én leugrottam mellé. Nagyon megijedtem, hogy bármi baja esett. Csak szorította a kezét és zokogott. Annyira féltem, hogy sírni kezdtem én is, és folyton csak bocsánatot kértem tőle. De ez más milyen sírás volt. Ez a lelkéből szólt. Segíteni akartam rajta. Nem bírtam nézni, ahogyan meg van feszítve, mint egy állat. Nyúltam a bilincshez és csak azt ismételgettem, hogy nincs semmi baj. Nincs semmi baj. Lentről nyikordulást hallottam. Megismertem a kisszoba ajtaját. Amióta élek az mindig szorulva nyílt. Apukánk többször is megolajozta, de mindig nyikorgott. - Jön... Pete hangját hallottam. Felnéztem rá, és az üres tekintette megtelt félelemmel. - Ki? Pete! Ki jön? Pete lassan fordította a fejét a feljáró irányába. - Apa...Ez a szó mindent megölt bennem. Apa tette ezt az egészet? Ő? Az apukánk? A fájdalom bennem szétmart mindent. Mindent. Megsemmisültem és reszkettem. Szörnyeteg! Ő? Hogy tehette? Hogy merészelte megtenni? Az csapóajtón keskeny fény szürődött át. Nem szabad megtalálnia. A komóthoz rohantam és elbújtam a mellette lévő rongyok és szemét közé. Onnantól, hogy feljött a feljárón, minden pillanatot láttam. Nem akartam elhinni, hogy képes volt erre, de segíteni is akartam a testvéremen. Minden izmom görcsösen tiltakozott az ellen, hogy megmozduljak. Csendesen zokogtam magamban. Folytak a könnyeim és a nyálam is. Nem tudtam úrrá lenni a gyűlöletemen és a félelmemen. Végig kellett néznem. Végig kellett néznem... Pete egyre éberebb lett. Apa fényt gyújtott és elővett egy köpenyt, amin megszáradt vérfoltok voltak. Ökölbeszorult kezem görcsöt kapott az erőlködéstől. A körmeimet a saját tenyerembe vájtam, és remegtem a dühtől. Izzadság folyt a szemembe. az egyik kést elkezdte fenni. Pete egyre jobban kezdett mocorogni. Apa mielőtt még bármi máshoz kezdett volna, elővett egy ampullát, és a tartalmát áttöltötte egy kis injekciós tartályba. - Apa, apa... Kérlelte Pete. - Apu bocsánat! Apu, nagyon sajnálok mindent! Apu, ne! Nem leszek többet rossz. Apu szeretlek. Ez volt Pete utolsó szava mielőtt az injekciót megkapta. Perceken belül mindene lebénult és a földre zuhant. A szemei nyitva voltak és csak engem néztek. Megtalálta a tekintetemet. - Pete.. Nyöszörögtem keservesen. A többit nem volt erőm végig nézni. Amíg apám a hentesasztalnál "dolgozott" a kivágott bőrkén csendben imádkoztam Pete-ért. Emlékszem, hogy patakokban folytak a könnyeim. Görcsöt kapott mindkét lábam, de nem mozdulhattam. Éreztem, hogy vérzik a tenyerem és megrepedt az egyik fogam, ahogyan összeszorítottam az álkapcsaim, hogy nehogy kiengedjek akár egy hangot is a számon. Pete-tel is ez történhetett. A fogai. Talán 20- 25 perc telhetett el, de azóta is úgy érzem, hogy még mindig ott gubbasztok. A fény kialudt, az ajtó lecsukódott. Még eltelhetett vagy 20 perc, mire összeszedtem az erőm, hogy kimásszak. Pete arca haloványszürke volt. Minden izma elernyedt. Nem sírt, nem is mozdult. Csak csendben vette a levegőt. Minden szuszogása egyre nagyobb fájdalommal volt teli. Csak néztem a szemét, és éreztem, hogy valami melegség árad belőlük. Szeretett volt az. Pete nem felejtett el szeretni. Még mindig szerette a családját. És köztük is a testvérét. Nem hagyhattam, hogy szenvedjen. Nem. Nem. Nem. Ahhoz a dobozkához mentem, amelyikből az ampullát vette ki az apám. Volt benne legalább 100 darab. Emlékszem, hogy arra gondoltam, biztosan nekem és anyunak is tartogat néhányat. Kivettem legalább húszat, és egyesével adtam be őket Pete-nek, addig, amíg a szuszogást is abba hagyta. Nem kellett hozzá bátorság. Tudom, hogy belül ezért könyörgött. Minden szúrás után egyre közelebb került a szabadsághoz. A tizenhetediknél járhattam, amikor végképp kialudhatott a szemeiben a fény. De beadtam neki az összeeset. Csak az lebegett előttem, hogy végre Isten országába legyen. Sosem felejtem el, amikor a kezét törte, mert gúnyt űztem, abból, hogy ő kisseb. Sosem felejtem el, hogyan bolondoztunk a patak árokban, amikor pecáztunk. Vagy amikor elszívtam a pipadohányt, amit együtt loptunk. Amikor életünkben először fagyiztunk, vagy, amikor először mentünk piknikezni a szomszéd sráccal, aki azóta meghalt ebben a szörnyű "betegségben". Az éhség volt a járvány neve. Pete halálát követően halkan kellett kilopóznom a padlásablakon. Lemásztam a fáról és rohanni kezdtem, át a kerítésen, át a földeken a bekötőútig. Csak futottam és futottam. A főúton végig egészen Eastvillage-ig. A legközelebbi városkába. Kilenc kilométert rohantam. A lábaim folyton görcsbe rándultak. Az első házba berohantam és mindent kiadtam magamból, amit csak elszenvedtem. A szavak csak dőltek belőlem, ahogyan a könnyek is. Másnap kivonult Édesvölgybe a Marshall és egy egész yardnyi rendőrség. Fegyverekkel és autókkal. A többit csak a megsárgult újságokból tudtam meg évekkel később. Apám mindig mondogatta, hogy a fertőzés bizonyára a helyi téglagyárnak volt köszönhető, de azt sosem említette, hogy valójában ez egy krematórium volt, ahol a csontokat égették el. Szinte mindenki, aki ott élt emberi húst evett, beleértve engem is. A gyerekek mit sem sejtettek arról, hogy mi került az asztalra, míg a felnőttek úgy kereskedtek a szeretteik húsával, mintha csak cukor lett volna. A téglagyárat a földig rombolták, és a városka lakóinak nagyrészét elítélték vagy egyenesen kivégezték. Később az is kiderült egy vallomásból, hogy szisztematikusan falta fel magát ez a kis kannibál város. Azért nem láttam öregeket az utcákon, mert az elsőbbség őket illette. Volt, aki tudta, hogy megeszik halála után, volt akit csak a húsáért öltek meg. A hajakat, körmöket, csontokat elégették, minden mást megettek. Pete asztmás volt, és nagyon nehéz volt orvosságot szerezni neki a városból. Nem beszélve arról, hogy drága is. Ezért kellett meghalnia? apámékról nem hallottam azóta sem. Valószínűleg mind a ketten villamosszékben végezték. Egy csöpp sajnálat sincs bennem irántuk. Egy szegény család fogadott örökbe. Kedves emberek voltak és mindenben segítettek, ők voltak az én szüleim, legalábbis én így érzem. Az egytemen többször is felvágtam az ereimet. Öngyilkossági kísérleteim csak ujjab nyomai voltak, hogy összetörtem legbelül. Meghaltam azon a napon. csak a testem maradt itt. A második világháborúban is szolgáltam. A csendes-óceáni fronton harcoltam. A háború után elutaztam Alaszkába. A szerelem is rám talált Marry-Jane személyében. Őt még a fronton ismeretem meg, ápoló volt, és ő volt, aki a Midway-szigeteki csatában szerzett sérülésemmel ápolt. 3 gyermekünk született: Ashley, Edward és Pete. Ashley Európában halt meg 2002-ben. Nem sokkal később Edward is elment tőlünk, nagyon beteg volt halála előtt. Pete még ma is él. Öt gyermeke van és tizenkét unokája. Gondos apa és szerető nagyapa. Sokban emlékeztetett gyermekként a nagybátyjára. Folyton valami rosszaságon törte a fejét ő és Edward. Nagyon szeretem őket. Az egész családomat nagyon szeretem. Utoljára 2005 decemberében láttam együtt őket. A nevemet azóta megváltoztattam, hogy emléke se maradjon egy olyan családnak, amely ilyen tettre volt képes. Én hamarosan meghalok, érzem, de szeretnék úgy elmenni, hogy hagytam valamit magam után. És miden nap, amikor látom az én fiamat az unokáival arra gondolok, hogy valóban... a világnak van egy olyan oldala, ami még ártatlan.       Halálos álom   Az elmúl 25 év alatt Hawaiin, és a Fülöp szigetekről kb. 130-140 különösnek mondható halálesetet jeleztek, melyek szervi, illetve pszichikai okait mindeddig nem sikerült kideríteni.   Az is különös, hogy a "halál álmának" nevezett betegség soha sem szedi áldozatait a nők közül, ezért nevezhetnénk akár kimondottan a férfiak betegségének is. A "kór" minden egyes esetben erős fejfájással jelentkezik, mely a fej és a nyaki részek erőteljes masszírozásával hamarosan elmúlik. Kisvártatva újra jelentkezik, majd újra elmúlik, amíg a beteg el nem alszik.   Az erős fejfájást követő alvás során a beteg hánykolódik, dobálja magát, nyög, nyöszörög. A tünetek láthatóan egyre erőteljesebbek. Majd ujjai ökölbe szorulnak, szája habzani kezd, és jól látható módon mindent megtesz, hogy a borzalmas álomból felébredhessen, de önerejéből képtelen rá. Gyorsul a légzése, mozdulatai egyre szabálytalanabbá válnak, és egyre nehezebben tud levegőt venni. Erős rángógörcs veszi hatalmába, értelmetlen szófoszlányokat kiáltozik, majd egy utolsót rándul, s a megkínzott, csupa verejték testből elszáll a lélek.   Mint ahogyan az elején említettük, ez a borzalmas halálforma csak a hawaiiak és a Fülöp-szigetiek között fordult elő. Eddig még nem vált áldozatává európai. Az utólagos vizsgálatok, és a boncolási jegyzőkönyvek szerint ez a "Bang Utot-betegség"-nek nevezett kór, minden egyes esetben tökéletesen egészséges férfiakat támad meg. A kimutatható elváltozások között a hasnyálmirigy bevérzése, a sápadt arc, a kimeredő szemek, a habzó száj, a körmök elkékülése, és az enyhe tüdővérzés nem a halál okai, inkább annak következményei lehetnek. Az is biztosnak látszik, hogy az ilyen módon elhalálozottak apja is ugyan ilyen rémálom áldozata volt.   Eddig mindössze egyetlen Bang Utut-ban rángatózó személyt sikerült felébreszteni, aki azt állította, hogy álma során egy titokzatos, apró emberke próbálta Őt megfojtani, s akinek markából semmiképpen sem tudott szabadulni...   Jujj..   Egy szokásos éjszakán, minden a megszokott módján történik, és én megyek a fürdőszobába megfürödni, kilépek a szobámból és végigsétálok a folyosón, felkapcsolom a villanyt és bemegyek. Bent megállok a tükrös szekrény előtt és felkapcsolom, vagyis csak kapcsolnám, mert egy váratlan hangos pukkanás keretében az egyik égő felmondja a szolgálatot és egy pillanat alatt az egész ház sötétségbe burkolózik. Meglepődtem, hisz nem egy mindennapos esemény,de semmi különösebb, tudtam mi a probléma, és mit kell tenni. Így hát ismét kiléptem a folyosóra és a bejárati ajtó felé haladtam, ami mögött volt a villanyórás doboz, a megoldások kulcsa. Kinyitottam, utána a kis üveges ablakot is pedig nem láttam valami sokat, de mivel tudtam, hogy hol van, amit keresek, így nem volt nagyobb gond elintézni ezeket még az éjszaka sötétjében sem. Felkapcsoltam azt, amit kellett és diadalittasan indultam a házba. Mivel fél 12 volt így csak én voltam fent, a család többi tagja nem. A célom helyén elégedett voltam az eredménnyel, hisz újra égett a villany a fürdőszobába, még ha egy kicsit hiányosan is, de nem tartott sokáig, ugyanis fél perc sem telt el Amikor újra elment minden, és maradt a mindent beterítő sötétség, fura érzésem támadt, mert ellentétben az első esettel, most nem voltam tisztában azzal, hogy mi miért is történik. Talán ennek köszönhető, hogy másodpercekre lefagytam, valójában percekig, mozdulatlanul ültem a kád peremén, és a fejem próbáltam tisztázni, az agyam által generált hangok miatt, noha tisztában voltam velük, hogy csak a képzeletem játékai. S ezután összeszedve magam, ismét elindultam, hogy megoldjam a dolgokat...az a fura érzés, valamiért nem akart elmenni, és egyedül hagyni, minden egyes lépésnél egyre erősödni kezdett a gondolat: itt valami nincs rendben... - Áh, tudtam- hisz anyáék ajtaja előtt, a papucsokból már tudtam, hogy kint vannak, de...de ők fel szokták venni, sietni kezdtem,hisz ahogy a hidegből éreztem: a bejárati ajtó nyitva volt. Szedtem a lábaim, hogy minél hamarabb a szülő közelsége megnyugtasson, ám a nyitott ajtó előtt senki nem volt... Hirtelen megfordultam és gyorsan a testvéremhez vettem az irányt, akinek a szobája a fürdő mellett van. Nem akartam rögtön anyuékat zavarni ezzel. Benyitok az ajtón és nem a megszokott jelenet játszódott le, nem, nem kezdett el mocorogni, hogy miért zaklatom ismét ilyenkor. Amint a szemem egy kicsit alkalmazkodott a sötéthez, azonnal észrevettem hogy az ágya üres, nem tudom miért, de a furcsa jelenségek sokasága után ösztönösen a falon lógó szamuráj kardok felé nyúltam, s a legnagyobbat vettem le. Aztán kifelé menet valami csúszósba lépem. Mivel rajtam sem volt papucs így a hangtalanság mellett, éreztem a lábammal, akár a kezemmel, hisz a testemben szétterjedő adrenalin mindent a maximumra fokozott. Egy pillanat után villant át az agyamon a szörnyű felismerés... - Hisz ez még meleg... - közelebbről megvizsgálva a lábam alatti tócsát, kétség nem fért hozzá, hogy mi is az a vörösség. S ezután valami megváltozott... nem éreztem sem, félelmet sem, kételyt semmi iránt sem bánatot,hanem a testem magától indult az előretartott fegyverrel a nappaliból beszűrődő zaj felé. Nem éreztem semmit, automatikusan cselekedtem. Még a nappaliban elémtáruló eszméletlen látvány sem volt képes kizökkenteni, a vér és a húscafatok hátborzongató kavalkádja. Már ösztönből éltem és eluralkodott rajtam az ősi vadász, elintézni azt, ami veszélyt jelent a családomra. Igaz, ekkor még nem fogtam fel, hogy ez a fogalom számomra többé már nem létezhet... Hisz minden mit azelőtt családnak...apának és anyának neveztem, élettelen darabokban hevert a lábam előtt és erről az a valami tehet,ami most is éppen kegyetlen munkáját végezte az idáig számomra oly megnyugtató nappalim egyik sötét sarkában. Nem láttam mi az,amit az elfajult élőlény talán a kezében tart és amire újra és újra visszahajtotta az általam fejeként megítélt testrészét. Nem érdekelt mi az, ami nem messze tőlem csámcsogott...hisz csak az áldozatot láttam benne, az áldozatot, amelyet nemsoká kettévág a tiszta erőmből meglendített penge-éles kard. - Még 3lépés... még 2lépés... még egy lépés- diktálta az átalakult agyam. S akkor megláttam az óriási fogakat melyek újra és újra belehasítanak egykori életadóm fejének hátramaradt maradványaiba... -MOST MEGDÖGLESSSSSSZZZZZZZZZZ!!!- Hangzott a torkomból előtörő földöntúli kiáltás,miközben izmaim végezték a 2*es munkát, amit a már nem teljesen tiszta agy diktált nekik...karom lendítette a gyilkolásra éhes jéghideg pengét,ami hirtelen minden előjel nélkül megállt félúton áldozata előtt a levegőben, és... - Ne...neeem,ez neeem lehet, ilyen nincs...nem tudhat ilyen gyorsan megfordulni... és megsebezni engem... És tényleg nem, ez volt az utolsó igazság, amit a mostanra megviselt test még képes volt megállapítani... Hisz semmi sem képes erre, de az a valami nem egyedül volt...   Az ablak   Két, súlyosan beteg ember feküdt ugyanazon kórteremben. Egyikük minden nap délután felült az ágyban egy órácskára, hogy ezzel megmozgassa a szervezetét. Az ágya a kórterem egyetlen ablakához a közelebbi volt. A másik beteg ember egész nap csak feküdt az ágyában, a plafont bámulva. Beszélgettek a családról, feleségről, gyerekekről, a katonakorukról, a nyaralásaikról, ahogy ez szokásos ilyen helyzetben. Az az ember, aki az ablaknál feküdt, minden délután, amikor felült, azzal töltötte az időt, hogy elkezdte közvetíteni a másiknak, mit lát az ablakon át a kinti világból. A másik ágyon fekvő embert egy idő után szinte csak ezek a színes beszámolók tartották életben, már alig várta őket, ez volt minden változatosság az életében. Az ablak egy kellemes, tavacskával díszített parkra nézett. Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a tavon, és gyerekek játszottak távirányítós játékhajóikkal rajta. Szerelmespárok üldögéltek a színes virágágyások mellett órákig, egymásba felejtkezve. Miközben az ablak melletti beteg kimerítő részletességgel írta le a kinti világot, a másik, folyton fekvő behunyta a szemét és maga elé képzelte a látványt. Egy meleg délutánon az ablak melletti ember egy, a parkon átvonuló karneváli menetről beszélt. Bár a folyton fekvő ember nem hallotta a zenészeket, maga elé képzelte őket a másik érzékletes leírása alapján. A napok és hetek teltek. Egy reggel a betegeket fürdetni készülő nővér az ablak melletti embert élettelenül találta az ágyában, mert az éjjel csendben elaludt örökre. Elszomorodva hívta a személyzetet, hogy kivigyék az elhunytat. Amint alkalom kínálkozott rá, a korábban a belső ágyon fekvő beteg kérte, hogy a másik ágyban fekhessen. A nővér szívesen segített, kényelembe helyezve őt azon az ágyon, majd magára hagyta. Lassan, fájdalmaktól gyötörve az ablak felé fordult az ember, és megdöbbenve látta: az ablak egy tűzfalra néz. Megkérdezte a nővért, mi történhetett az eltávozott szobatárssal, hogy olyan szépnek festette le az ablakon túli világot. A nővér elárulta, hogy az az ember vak volt, így nem láthatta a falat sem. - Valószínűleg csak bátorítani akarta Önt! - mondta a férfinak. izika óra   Fizika óra van, én mellette ülök. Nézem a fénylő, bársonyos haját, a gyönyörű szemét, a szép kezét. Ő rámnéz, és mosolyog. De Ő nem úgy néz rám, Ő csak az úgymond "legjobb barátom".   Vége az órának, vége a napnak, Ő átjön hozzám elkérni a matekfüzetem. Én odaadom neki, Ő rámmosolyog, az arcomra nyom egy puszit, és azt mondja, köszi! Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom Őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de Ő nem így néz rám és én ezt tudom.   Másnap találkozunk a suliban, mellette ülök, sír... Sír, mert szakított a barátjával Én megvigasztalom, ő átölelel érzem, hogy majd kiugrik a szívem.   Egy órán keresztül a karomban fekszik, aztán rámmosolyog, az arcomra nyom egy puszit és azt mondja, köszi. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barát legyünk, de ő nem így néz rám és én ezt tudom.   Telnek a nap, az évek, látom hosszú talárban, az érettségin, látom, amikor átveszi a bizonyítványát. Ő rámmosolyog... Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom.   Együtt megyünk a főiskolára, de telnek az évek, és már a diplomaosztón találom magam. Ő még szebb, hosszabb és szebb a haja, az arca, gyönyörű nő. Az utolsó nap ő rámmosolg, az arcomra nyom egy puszit. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom.   Eltelik rengeteg idő, én minden héten beszélek vele telefon. És megkapom a szörnyű hírt... Ott állok a koporsójánál, ami nyitva van, látom a fehér gyönyörű arcát. Potyognak a könnyeim. Már nem mosolyog rám, és már nem is kapok tőle puszit...   El akaro   A kisfiú   Egy házban él egy család akinek a gyermekük meghalt pár évvel ezelött . A szülei nem temettették el, hanem a szobájában hagyták a szobában semmit nem mozdítaka el a helyéröl. Kulcsra zárják az ajtót. Elteki egy év, aztán kettö, gondolták, ha majd a teste el kezd büdösödni elhamvasztják. De semmit sem éreztek. Kinyitották az ajtót, de a kisfú nem feküdt az ágyán ahogy meghalt. ( a szobában nem volt ablak) A szülök nagyon megijednek, hogy mi történhetett vele. Aznap este a fiú anyja elemnt fürdeni hirtelen megjelent a kisfia. Az anyja nagyon megörült, hogy mégsem halt meg. Majd a fiú odamnet az anyjához, és az anyját a vízbe folytotta. Majd a fiú eltünt. Az apa éppen a vacsorát fözte. Neki is megjelent a kisfiú. Az apja is nagyon megörült, hogy itt a kisfia. Majd a fiú odemnt hozzá, és a fejét a forró olajba nyomta. Másnap reggel mikor a szomszédok kihívták a rendörséget,a rendörök bemetek a házba a tükörrel szemben feküdt a két hulla. A tükörre pedig vérrel ez volt írva: MIÉRT NEM ENGEDTETEK ÁT A MÁSVILÁGRA, EZÉRT MOST MEGBÜNHÖDTETEK!!!   A baba   Egy kislány ment a családjával a boltok között,és a kirakatban meglátott egy babát ami 2-t mutat. Megkéri a szüleit vegyék meg neki.Úgy tettek. A kislány hazavitte a babát nagyon örült neki. Berakta egy dobozba és lefeküdt aludni. Egyszer csak azt hallja :"Már kijöttem a dobozból" A kislányt nem érdekli alszik tovább. Utána ezt hallja:"Már az ágyadnál vagyok" Már kicsit zavarja de azért alszik tovább. Amikor már azt hallja hogy már a párnádnál vagyok:nyissz levágták a fejét... Reggel a szülei benyitnak látják a kislányt levágott fejjel és mellette a babát amint már 3-at mutat...   A Fekete Rózsa   Egyszer eljött az anyáknapja, és a kisfiú elment virágot venni. Elöször úgy tervezte, hogy sárga rózsát vesz, de az üzletben meglátott egy gyönyörü feketét. Az a rózsa volt mindközül a legszebb. A kisfiú úgy gondolta, még sem illene ilyet venni az anyjának, de végülis az eladó is annyira bíztatta:  - Odaadom feléért!!!!  -Negyedéért!  -Na jó! Vidd! A tied, ingyen!  Tehát a kisfiú elvitte virágot, még fizetnie sem kellett érte. Az anyukájának nagyon tetszett. Meg is dícsérte a fia ízlését. Kirakta az ablak párkányba, az ágy mellé, hogy mikor felkel, mindig azt láthassa meg elöször. Nyugodtan aludtak. Aztán éjfélkor különös recsegö zaj törte meg a csendet. A rózsából kinyúlt egy kéz, és levágta az anyuka fejét. Másnap reggel mindenki sírt, eltemették az anyukát. Most az apuka is az ablak mellett aludt. Nem nagyon tudott elaludni, a szörnyü tény miatt, hogy meghalt a felesége. De aztán mégis csak elaludt. Éjfélkor megint recsegés hallatszódott. A rózsából kinyúlt egy kéz, és levágta az apuka fejét. Öt is eltemették. Már csak a fiú és a nagypapa maradtak. Már kezdtek a rózsára gyanakodni, de még mindig nem voltak képesek elhinni, hogy egy virág öli az embereket. De azért a biztonság kedvéért a nagypapa baltával aludt el. Pontosabban nem aludt, csak úgy tett.Éjfélkor hallotta a recsegö hangot, és már érezte, hogy készül valami. A virágból kinyúlt egy kéz és levágta a nagypapa... a kezet. Ezzel vége volt a rózsás storynak. Másnap a kisfiú elsétált az üzlet elött, ahol a rózsát vette, és látta, hogy a virágárusnak hiányzik az egyik karja...     Jenna imádja a bulikat!!   Pont ma közölte vele az anyja hogy sürgős konferenciára kell mennie,és csak másnap érnek haza,és az apja is elkíséri!   -de kislányom NINCS buli! Rendben?   -Oké! Mit is gondoltál?   Miután elmentek a szülők, Jenna bulit rendezett   Meghívott 10 embert :Jasont,Parkert,Maryt,Elenát,Vickyt,Georget,Davidet,Robit,Suet,és Katet   még rendelt pizzát ,puncsot megcsinálta a díszletet,már meg is érkeztek a vendégek!   El is kezdődött a buli,(mindenki atom részeg volt kivéve Jennát és Sue-t   amint buliznak elmesélnek néhány rémtörténetet és mindenki megijed tőle!de amint jenna kimondta az utolsó szót a történetből ,lekapcsolódott minden!!a srácok nagyon megijedtek!Ordítottak!A padlásról is hangok jöttek!Elena és Jason felmentek megnézni,de nem tértek  vissza SOHA!ezekután felment mindenki a padlásra kivéve persze jennát ,és ott maradt vele George is!--egyszóval csak ők maradtak!de miután eltelt 40 perc felmentek, és ott volt mindenki csonka teteme...kivágva a szemük kilenc ujjal!!   Ekkor előtte van egy levél amiben szemgolyók és ujjak vannak!--és az van ráírva nézz hátra!George már halott volt!!   És a csaj előre fordult és beledögtek egy kést!   REGGEL JENNA FELKELT!   Ó dejó Istenem csak álomdtam!   Ekkor az anyja közli vele gogy el kell utazniuk egy konferenciára az apjával!!! :O   Halottak napján emlékezünk elhunyt rokonainkra.   De mi történik ha elfeledkezzünk akár egyikőjükről is. Az egyik ismerősöm igy járt. Szandra nagyapja egy éve hallt meg. A lányt nagyon megviselte a történet. De halottak napján mégse gyújtott gyergyát az öreg úr sírjánál. A temetőt kivilágította a sok mécses és gyergya. A lány haza indult. nagyon sőtét volt az utcán, úgy érezte mindha valaki követné. Nagyon gyorsan lépkedet. Mikor az ajtóhoz ért leejtette a kulcsokat. Gyorsan fölkapta őket és berohant a lakásba. Megengedte a vizet majd levetkőzött. Beszállt a kádba. Hirtelen valami csöpögni kezdet a plafonból. A lány felnézett és elsíkítitotta magát. A plafonból vér folyt. Szandra kiugrott a kádból és a konyhába rohant. Csak egy törölkőzőt csavart maga köré. A konyhában minden a levegőbe röpködöt. A falakból vér folyt. A lány pánikba esett és kirohant az utcára. Örülten sikitani kezdett. A szomszédok azzonal a segítségére siettek. De mikor elő adta tőrténetét mentőt hívtak. Az orvosok szét néztek a lakásba de nem láttak semmi különöset. Szandrát elmegyógyintézetbe vitték. A lány ott egy kicsit megnyugodott a sok nyugtató hatására. De egyik éjszaka megjelent a nagyapja szelleme. Unokám elfeledkeztél rólam halottak napján a lelkem miattad a főldön maradt. A lány rohamot kapott a földre esett és rángatózni kezdet soha többé nem tért magához. Csak egy üres test maradt. MI A TANULSÁG? SOHA NE FELEJSD EL EGYIK HALOTTADAD SE!

Bejegyzés:

Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:
	Súgó

2020.08.24. 22:06 Mylife

Majd reccsenést hallottak a hátuk mögött Slenderman volt az. Izát megragadta és elvitte Mary csak szaladt egy hajszálon múlt hogy slenderman hosszú karjait kinyujtva el ne kapja. Otthon elmondta mi történt és hívták a rendőrséget ,megtalálták Izát ,súlyos sérülésekkel kórhazba szálították,túlélte A rendőrség az ügyben nyomozott hogy miért nem ölte meg a lányt slenderman. De soha többé nem látták. Slenderman általában erdőkben tűnik fel,néha fák mögött nem sejtve egy fényképen,néha ágyak mellett Karjai nyúlnak ,olyan messzire hogy áldozatai nem tudnak elmenekülni előle. Ott már vége van annak akit elkapott. Jellegzetessége a fehér arca amin nincsnek szervei. Jó éjszakát!

2020.08.24. 22:06 Mylife

Majd reccsenést hallottak a hátuk mögött Slenderman volt az. Izát megragadta és elvitte Mary csak szaladt egy hajszálon múlt hogy slenderman hosszú karjait kinyujtva el ne kapja. Otthon elmondta mi történt és hívták a rendőrséget ,megtalálták Izát ,súlyos sérülésekkel kórhazba szálították,túlélte A rendőrség az ügyben nyomozott hogy miért nem ölte meg a lányt slenderman. De soha többé nem látták. Slenderman általában erdőkben tűnik fel,néha fák mögött nem sejtve egy fényképen,néha ágyak mellett Karjai nyúlnak ,olyan messzire hogy áldozatai nem tudnak elmenekülni előle. Ott már vége van annak akit elkapott. Jellegzetessége a fehér arca amin nincsnek szervei. Jó éjszakát!

2020.08.24. 21:54 Mylife

Mary és Iza a legjobb barátnők voltak,nyáron elmentek a közeli erdőbe kirándulni,Iza elment gallyat gyűjteni hogy tábor tüzet gyűjthassanak. Mary addig felállította a sátrat. Iza fura hangokat hallott,nem is lehetett érteni mert a szél elnyomta a zajokat . Izát nem különösebben érintette ez,kicsit arébb ment mert ott több gally volt,ott talált egy kis kunyhót, valami rá volt írva de az eső már nagyját lekoptatta,Iza nehezen vette ki,végül nagy mehezen kiolvasta: "- az aki ide be mer lépni meghal!" Iza nem hitt az ilyenekben ,de nem is nagyon érdekelte ,visszament Maryhez. -képzeld míg gallyat gyűjtöttél láttam egy alakot ,nem volt arca és az erdő mélyéhez ment,feléd-mondta Mary -tudod,hogy nem hiszek az ilyenekben!-válaszolt Iza -jó de azért nem nézzük meg? Elmentek hát a gallyakhoz,Iza megmutatta a kunyhót de meglepetésére a felirat már más volt "A közelben vagyok -sm" Már mindketten megijedtek,nem mertek mozdulni sem majd reccsenést hallottak a hátuk mögött....

2019.07.11. 14:00 Bloom

Elena Hardenberg -1986. Március 6-án Los Angelesben különös dolog történt,egy fiatal lány Elena Hardenberg édesanyjával élt,egy nap 24:00 -kor a szobájában kaparászó hangot hallott azt gondolta csak egy bogár  van az ágy mögött és az kapar, hát kiment a konyhába és a hanggal nem foglalkozva főzött egy teát.Eközben a szobában az ágy mögül előbújt egy gyönyörű szőke hajú lány és kiment a konyhába és mivel Sofi ,Elena rokona náluk volt azt hitte  ő az mivel a lány átváltoztatta az alakját."2010-ben ugyanez megtörtént melbournben,2011-ben Hasburg-ban és 2015-ben Malibu-ban. Jegyzetelte fel egy lány amikor elé  toppan egy kisgyerek -Hogy hívnak?:és a lány válaszolta :Elena Hardenberg (de ez az ismétlődös csaj volt és ez igaz de nem hiszek benne.

2019.07.04. 15:41 MikeBaker

A szobámban volt egy régi,rozoga szekrény.Újat vettünk helyette, de padlásunk nem volt,mivel társasházban laktunk.Így háa márt a szobámban maradt.éjjelente fura hangokat hallatott.Leginkább sikoltásokhoz tudnám őket hasonlítani..Magától dülöngélt, ki-be csapódott az ajtaja.Nagyon ijesztő  volt benne az az ismeretlen eredetű játékbaba,ami elvileg a nagymamámé volt...Mióta eltüzeltük a szekrényt, azóta már csend van éjjelente.   -Mike Baker

2019.03.17. 16:45 Bloom

Egyszer egy 20 éves lány (Veronika) és a barátja (Adam) Elmentek,Veronika húgához a 12 éves Elizához,Eliza az anyjukkal élt ,az apjuk nem élt velük,de néha meg szokta látogatni Elizát és Veronikát(amikor itthon van)(mármint Veronika)szóval Vera és Adam beléptek a házba és az anyjuk feketében volt Vera:Anya te kit gyászolsz? Anya:kicsim,Eliza halt meg Adam:de hogyan asszonyom? Anya:nem tudom ,az apja jött át hozzá én meg addig elmentem a boltba,és amikor visszaértem az apád halott volt és Eliza is.nem tzdom mi történt ,már hívtam a rendőrséget Ekkor jöttek be a rendőrök és ... Rendőr:ez a kis Eliza?egy férfival beszélgetett és azt àllította ő az apja . Anya:ÉL? Üssétek be googléba:rémtörténetek gyakorikérdések

2019.03.17. 16:44 Bloom

Egyszer egy 20 éves lány (Veronika) és a barátja (Adam) Elmentek,Veronika húgához a 12 éves Elizához,Eliza az anyjukkal élt ,az apjuk nem élt velük,de néha meg szokta látogatni Elizát és Veronikát(amikor itthon van)(mármint Veronika)szóval Vera és Adam beléptek a házba és az anyjuk feketében volt Vera:Anya te kit gyászolsz? Anya:kicsim,Eliza halt meg Adam:de hogyan asszonyom? Anya:nem tudom ,az apja jött át hozzá én meg addig elmentem a boltba,és amikor visszaértem az apád halott volt és Eliza is.nem tzdom mi történt ,már hívtam a rendőrséget Ekkor jöttek be a rendőrök és ... Rendőr:ez a kis Eliza?egy férfival beszélgetett és azt àllította ő az apja . Anya:ÉL? Üssétek be googléba:rémtörténetek gyakorikérdések

2019.02.15. 12:01 Bloom

Macskajack(Macskadzsek) Tina,Eli,Glória,Ferenc,Márk és Lóri 16 éves tini-k Egy nap tábrozoni memt az osztály és ők egy szobát kaptak 3ágy fiuknak,3ágy lányoknak. Tinának volt egy macskája,Jack(Dzsek) Jack az éjszaka közepém felébredt,amire Ferenc is felriadt. Ferenc:Tina,felébredt a macskád. A macska épp Tinát, Lórit,Elit és Glóriát marcangolta Amikor Ferenc ránézett,Macskajack eltűnt ,és egy cetlit talált a helyén,amire rávolt irva:téged se hagylak ki!

2019.02.10. 13:01 puma

Peppa malac szalonna lesz. peppa malac egy éjjel feklet hogy vizet igyon le is ment a konyhába a csaphoz. de akkor meg látta az asztalon az apja laptopját gondolta felnéz a netre  még mielőtt vissza megy az ágyba bekapcsolta a gépet es felmet a gogle re e a gép hírtelen elkezdett egy videót játszani ami egy zöld övény forgottt körbe peppa  megérintetten a képernyőt de ez hoba volt! a gép beszíta őt majd peppa el ájult. mokor magához tért az ágyában feküdt legálább is ő azt hitte de mikor kinyitotta a szemét látta h a falak vérsek! lemet a konbyhába  hogy igyon vizet mer az meg nyugataja odamen a hűtőhöz mert eszébe jutott girtelen hogy hát van kóla is ami jobb a víznéll ekkor látta meg a rajzát ami a családját ábrázolta a többikek halottak voltak és a fejük felet egy buborékban vol hogy mi lett belőlük a haláluk utánnn4 papa malacbóll kolbász lett mama malacból véres hurka zsoliból májas hurka! pepa élt csak a rajzon.. de möhötte egy bárdos alak volt! és az alak szalonnára gonddolt!!!!!!!!!!! peppa hátra nézett de sokoltani már nem mradt ideje az alak levágta a fejét!  a közértben másnap friss szalonnát árultak ami peppából volt!

2018.08.26. 14:26 Rebeka16

Sziasztok!Rebeka vagyok!Itten az én ijesztő sztorimat olvashatjátok!   Egyszer Bélus ment haza az iskolából.Amikor hazaért,nagyon éhes volt.Amikor benézett a kamrába meglátta,hogy ELFOGYOTT A LEKVÁR!

2017.11.03. 10:03 Amy Stone

Gyerekként sokszor riadtam fel arra hogy valaki figyel engem. Olykor a macskám fura viselkedésére keltem fel. A szoba mindig sotét volt csak az utcai lápma adott némi gyér fényt. A szoba egyik sarka sötétebb volt mint a többi rész. Eleinte a gyermeki fantáziám miatt képzelhettem oda szörnyeket meg démonokat. De egyre jobban félek mióta a sarokban lévő arcnak vörös szemei vannak.

2017.06.12. 08:15 Deján

sziasztok! tegnap véletlen megbasztam anyátok! nagyon rossz volt! mit tegyek,hogy anyátok elengedje a faszom?   2010.05.21 19:07 Horváth Emese „kiskoromban megbaszott egy szellem mert mikor felébredtem le volt húzva a bugyim és teli volt az ágy spermával”

2017.03.04. 14:45 noncsi

sziasztok!szerintem sokan láttátok a kört én megnéztem a 0,1,2 részt miután láttam azóta furcsa dolgokat álmodok és fura hangokat hallok minde este ez van meg ha egyedül vagyok othon!de azután a nap után hogy megnéztem este járkálásokat hallottam megnérte és nem volt ott senki elmentem a wcre mikor menniakartam az ágyba egy hangot hallottam azt mondta kb.:mama,mama    megfordultam és ott ált ő.berohantam és eltünt. ugyhogy én mondom félek!!!!! 2011.03.27 18:44 alice „ Sziasztok!Nemrég költöztem magyarorszába amerikából mivel apukám ott dolgozott..Mi amerika egyik szélén egy utcában laktunk egy olyan házban ami nem is gazdag de nem is szegény.Ebben az utcában mindig csak buskomor arcokat lehetett llátni.bár amikor az üdülök jöttek Floridából ők mosolyogtak. A házunk se kicsi se nagy de emeletes volt..az én szobám volt az emelet és a padlás..egy nap egy naplót találtam amire 1766-os évjárat volt ráirva és egy Samara Morgan nevű kislány neve.Leirta a történetét azt hogy egy diliházban lakott és hogy nagyon rosszul bántak vele és ezzért gyilkolta az állatokat.A követkeő oldal csupa vér volt ami persze megbarnult a sok kosztól a következő oldalon egy rajz volt a kislányról hosszú fekete haja szép kék szeme még a rajzon is elvakitott az aláirása elvolt folyva..Azon az éjszakán lépteket hallottam majd egy hosszu fekete haju fehér ruhás kislány lépett elém és rám mosolygott majd eltűnt ..Reggel a naplóba bele volt irva persze angolul hogy köszönöm hogy vigyázol rá...Higgyétek el!Ez 20 éve volt most vagyok 28 éves

2016.07.21. 20:21 hmmmmmmmmm grrr khh reccs!

aznap be kellet mennem akórházba.. sok munkám volt a parkban mangger kén ezért az esti időpontot választottam... ribyék aznao korán hazamentek és egyedül jöttem el a kórház a következő sarkon volt gylopg mentem mikor meglátam mordecait odamentem de ő nem vett észre megböktem aválllát és megfordul.. az arca csupa vér volt és mosolygiott rám de nem szólalt meg....... mordecai a a a az arcod nyögtem rémülten és elfutottam nem mertem hátra nézni csak rohantam a kórházig...  ott végre találkoztam az orvossal aki úgynézett ki mint ak nemrég sírrt mi baj? kérdeztem tóle... ön ismeri rigbyt és mordecit? hogyne én vagyok a főnökük feleltem akkor jöjjön velem mondta kmooran az orvos követtem őt át a folyosón mignem egy tremhez értünk az orvos nyitotta ki az ajkót  klucsal mivel be volt zárva .. fur volt miért zárnak be egyí kórházi szobát de úgy gondoltam biztos nem valami különösebb okból az orvos fölkapcsolta a lmámpát.... két ágy volt atremben mindkettőn vaalami le voltt takarva... rossz érzés kezdett növekedni agymromban... aztán az orvos lehúzta az első lepedőt és akkor rosszul lettem mordecai feküdt ott véresen és össztörten... megszédültem avér szagától... hírtelen egy kocsiban voltam vezttem kifele a parkból rigby melettem ült én meg figyeltem az utat valami oldalról belénk vágódott .. rihby sikoily töltötte meg a fülemewt.. és mordecaié nagyon hangosan... és rájöttem én voltam mordecai egy rémelom volt... átéltem amit ők... ... amikor felébredtem összekuporodtam a padlón és sírtam... maj egy ágyban ébredtem fel..... qaz orvos azt modtaa mikor megláttam mordecai hulláját trnszba estem nem regáltam semmire és végül b elájultam... kimerült voltam a halottaktl ezért kértem hagjanak aludni újabb rémálmom volt mos a saját kocsimat vezettem mert elmentm aboltba a kreszteződésben túl későn vettem észre a másik  kocsit és belerohantam mivel az énkocsim titániumból volt semmi baja nem lett... csak megkarcolódot amásik kocs viszont sszinte összepréáselődött.. kiszálltam.. és akkor láttam hogy a kocsi ribyéké volt én öltem meg pőket.... sírva ébredtem fel......................................

2016.05.07. 17:16 rose

egy nap talátam a jófogáson egy olcsó caillou dvd-t írott változat volt vélelen szerű részekkel azbutollsó résznek az vol a címe hogy az eltűnt epizód brektam a dvd-t és elkezdtem nézni az utolsó rész nomálisan kedőtdött azzal hogy caillou szülei jöttek haza a bolból káju belenézett a bevásárló táskákba és nem takláta a játékot ait kért az apja az mondta hogy elfogypott caillou erre káromkodni kedett és egy kést vágott az apja torkába az anyja felsikoltott de káju ráugrott és kitörte a lábát meg a kezeit aztán felvágta agyomrát és megette anyja szerveit rosie bejött és láta azt hogy a szülei halottak és hogy caillou a sarokban sír odament hozzzá de caillou ekkor szétverete az agyát egy klofolóval agyvelőt terítettebe a falakat caillou őrült mosolyra húzta stzáját..... FOLYTAJUK

2016.03.24. 23:44 Sünike

Samara Morgan? Legalább eredeti nevet találtál volna ki ehhez a marhasághoz, ugyanis ez a név A Kör című horrorból van, a többi eleme a sztoridnak meg egyéb filmekből. :'-D 2011.03.27 18:44 alice „ Sziasztok!Nemrég költöztem magyarorszába amerikából mivel apukám ott dolgozott..Mi amerika egyik szélén egy utcában laktunk egy olyan házban ami nem is gazdag de nem is szegény.Ebben az utcában mindig csak buskomor arcokat lehetett llátni.bár amikor az üdülök jöttek Floridából ők mosolyogtak. A házunk se kicsi se nagy de emeletes volt..az én szobám volt az emelet és a padlás..egy nap egy naplót találtam amire 1766-os évjárat volt ráirva és egy Samara Morgan nevű kislány neve.Leirta a történetét azt hogy egy diliházban lakott és hogy nagyon rosszul bántak vele és ezzért gyilkolta az állatokat.A követkeő oldal csupa vér volt ami persze megbarnult a sok kosztól a következő oldalon egy rajz volt a kislányról hosszú fekete haja szép kék szeme még a rajzon is elvakitott az aláirása elvolt folyva..Azon az éjszakán lépteket hallottam majd egy hosszu fekete haju fehér ruhás kislány lépett elém és rám mosolygott majd eltűnt ..Reggel a naplóba bele volt irva persze angolul hogy köszönöm hogy vigyázol rá...Higgyétek el!Ez 20 éve volt most vagyok 28 éves

2016.03.12. 18:52 Emily Rose

ez mind hülyeség! szerinted elhiszem ezt a  rémtörténtet??   2011.03.27 18:44 alice „ Sziasztok!Nemrég költöztem magyarorszába amerikából mivel apukám ott dolgozott..Mi amerika egyik szélén egy utcában laktunk egy olyan házban ami nem is gazdag de nem is szegény.Ebben az utcában mindig csak buskomor arcokat lehetett llátni.bár amikor az üdülök jöttek Floridából ők mosolyogtak. A házunk se kicsi se nagy de emeletes volt..az én szobám volt az emelet és a padlás..egy nap egy naplót találtam amire 1766-os évjárat volt ráirva és egy Samara Morgan nevű kislány neve.Leirta a történetét azt hogy egy diliházban lakott és hogy nagyon rosszul bántak vele és ezzért gyilkolta az állatokat.A követkeő oldal csupa vér volt ami persze megbarnult a sok kosztól a következő oldalon egy rajz volt a kislányról hosszú fekete haja szép kék szeme még a rajzon is elvakitott az aláirása elvolt folyva..Azon az éjszakán lépteket hallottam majd egy hosszu fekete haju fehér ruhás kislány lépett elém és rám mosolygott majd eltűnt ..Reggel a naplóba bele volt irva persze angolul hogy köszönöm hogy vigyázol rá...Higgyétek el!Ez 20 éve volt most vagyok 28 éves

2016.01.09. 19:29 végzetes suli

Talán halottatok a persti Adetur iskoláról ,talán nem de azt biztosan nemtudjátok hogy a múltjában lappang egy sötét kis titok amiről ha megkérdezed az ottani tanárokat dákokat le fogják tagadni de a zavarukból láthatod majd hazudnak én pontosan tudom mi ez a szörnyű sötét titok mivel velem történt igen szellem vagyok.. de nyuugi nem bántok az csak kitalálták hogy mi szellemek ölni akarunk ponz azért hogy a halálunk oka amért itt a földön fogunk bolyongani be derüljön ki mert akkor átjuthatnánk a tulvilágra amit a rossszakarink nem akarnak! n akkor kezdjük elmentem ebbe az iskolába és nagyon meg tetszett szóval be is iratkoztam volt egy lány aki nem kedveltem ott závor erikának hivták kényes ki hercegnő volt akinek minden kivánságát lesték. egyiknap éppen mentem órarár erika megáll elóttem és a szvembe szúr egy kés vérködöt kezdtem látni tudtam hogy itt a végem..... annyit érzékeltem még hogy bevonszolt egy régi szertárba ami üres volt azót bolyongok az iskolában várva egy olyan emberre aki nerm fél tőlem és azt hiszem ma megtaláltam ti vagytok azok kedves olvasók akik baztok bennem és szretitek a rémisztő dolgokat KÖSZÖNÖM!! érzem ahogy körbesvesz a fény menem kell sziastok kedvesem és mégyeszer hálásan köszönöm!

2015.11.07. 15:46 teddke13

Nekem ,még nem fordult elöl és soha nem is fog.

2015.10.27. 20:01 Beson legrosszab napja

Beson gumball átlagos férfi volt egyszer megfázott a haverja ops adott neki teát de ő nem itta meg ezt modta: pos nem iszom ezzt meg dolgoznom kell és atea csak hiábavalóság!   JÓ modta pops most elmegyek a gyilkos erdőbe sztia! Benson nem is  figelt oda elment dolgozni este ment haza és az erdőn átvezetett az út beson a rlémek elllen egyfáklyát vitt magával és úgy indult el már ben vol az erdő közepén mikor meglátott nemessze maga előtt valamit a földön egy furcsa formájú rönköt! odaért és rá emelte a fáklyát és felordított poips teste volt azz sdzemei kitéve és a szájába nyomva belei szinténkitébve és felvoltak a közeli fára aggatva mint morbi girlandok egy karácsonyfán! az egyik lába ki vol törve és belenyova a gyomrába agya hányzott! Beson remegve vitte feljebb a fákyát... az agy fölötte lógott egy fán azelőbb azt hitte elerdt az eső de mos rájött agvelő csöpögött a fejére! POPS NEEE NEE ÚGY SAJNÁLOM ordibálta benson és elájult másnap akórházba ébredt a falon  pops másik lába volt díszént kirava és az ágyfölött pops szelleme lebegett TE ÖLTÉL MEG BESON!!! beson ezután csak sírt és sírt míg elnem padtak a könnyei utána csak szánalmasan vinnyogott de megérdemelte...

[714-695] [694-675] [674-655] [654-635] [634-615] [614-595] [594-575] [574-555] [554-535] [534-515] [514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]